A tökéletesen szubjektívnek tekinthető formai fenntartásainkat már ecseteltük az előző teszt alkalmával, ezért most elsősorban az ormótlan motorháztető alatt megbúvó dízel motorra fogok koncentrálni. Nos, ez az erőforrás olyan, amilyennek a modern dízelt mindenki képzeli: finoman járó, csendes, nyomatékos, kellően dinamikus miközben a baritonjából nem hiányzik az a kellemesen visszafogott csattogás, mely egykor alapvető ismérve volt a dízeles autóknak. A 2,0 literes, 16 szelepes motor teljes ereje 3750 RPM-től rendelkezésünkre áll, egészen az 5000 RPM-es tiltásig.

A sokat utazóknak igazán kellemes hír, hogy az egyébként remekül kiosztott váltó, hosszú hatodik sebessége 1000 RPM-es fordulatnál, valódi relaxálós krúzing-élményt jelent, melyet tovább fokoz az alacsony szél- és futómű zaj is, utóbbi magyarázata az abroncsok ideális méretezésében keresendő. Ugyanakkor a maximális nyomaték, hála a szükség esetén segítségül hívható löket-többletnek, már 2000 RPM fölött rendelkezésünkre áll, így az előzés sem jelent gondot a 3008-ban.

A 0-100 sprinthez 9,4 másodpercre van szüksége a crossovernek, cserébe viszont nem fog cserbenhagyni erős emelkedőn sem, sőt, meglepően jól kezeli a váltórendszer a hepe-hupát.


Egy magas autót könnyen irányíthatóvá tenni anélkül, hogy ez az úttartás rovására menjen, nem egyszerű feladat. A sportosan kemény futómű megoldja a dinamikus kanyarodást, viszont jelentősen csökkenti a futómű élettartamát (különösen kis hazánkban) és kellemetlenül pattogóssá teszi az autót - márpedig a 3008 családi autónak lett tervezve, ezért szóba sem jöhetett ilyen megoldás - illetve mégis. A franciák érdekes megoldást eszeltek ki a gordiuszi csomó átvágására. A szerkezet neve Dynamic Roll Control, a működése pedig egészen egyszerű: egyenes úton a hátsó tengely lengéscsillapítói külön működnek, kanyarodás közben azonban zár a hidraulikus dugattyú és összekapcsolja őket. Hozzá kell tegyem, a faramuci megoldás nemcsak leírva szép, de működik is - persze csak bizonyos határok között.

Az első benyomás alapján tehát a 3008 egy, építése, formája és SUV karaktere ellenére, meglepően agilis autó, precíz kormányzással és kellemes nyomatékkal. A kormányzás maga könnyű, gyorsan visszaáll középre és távolról sem plasztikus, ami köszönhető valószínűleg annak is, hogy alapvetően egy elektromos pumpa vezérelte hidraulikus rendszerről van szó, nem a manapság megszokott teljesen elektronikus megoldásról.

A billegéstől mentes kanyarvétel egészen szórakoztatóvá is tehetné a 3008 vezetését, de a képzeletbeli rallis babérjainkat hamar lehervasztja az 50 km/h fölött kikapcsolhatatlan ESP - tapasztalatom szerint, minél keményebben tolod a Peugeot-val, annál jobban lassítja magát.


A mesterséges hátsó kötéstől függetlenül is határozott a 3008 úttartása. A "sportos" futómű ugyan elnyeli a kis huppanókat, de a döcögős utakon, különösen alacsony sebességnél, minden utas úgy érzi, hogy ide-oda csapódik az utastérben - ez a hatás jelentősen csökken ha felgyorsítjuk az autót. Összességében a felfüggesztés jó kompromisszumos megoldásnak mondható, kiváltképp, ha figyelembe vesszük, hogy milyen hátrányból indult az autó a magas építése miatt.

Ez a majdnem SUV-de-már-nem-is-hatchback nyilvánvalóan nem terepezésre készült, a négykerék meghajtást is nélkülözni kényszerülünk, sőt, ebben a változatban az inkább parasztvakításnak felszámolható Grip Control sincs benne. Ez azonban mind nem baj, hiszen az autó nem is erre való. Hosszú, kényelmes utazásra igazán jó választás üljön bár a volán mögött, vagy a hátsó sorban az ember.