A statikus bemutató után, most menet közben is próbára tehettük a Renault nagy zászlóshajóját. A Renault családi hangulatú rendezvényének az Inárcsi Bodrogi Kúria adott helyet, amelyből csak úgy árad a rendezettség és a meghitt hangulat. A rövid és tömör sajtótájékoztató után, a Renault illetékesei úgy gondolták – jegyzem meg, helyesen – hogy beszéljen az autó maga.
Kiterjedésében, anyaghasználatában nincsen hiba, a kezdő ár nem sokkal 6 Millió forint fölé lett belőve. Ezzel a nyitóárral, a felső-közép méretosztályban a középmezőnybe sorolható. A legnagyobb riválisának egyértelműen a Škoda Superb-jét tekintik, amitől néhány százezer forinttal magasabbról indul a Latitude, viszont a benzinmotor is 15 LE-vel erősebb.
Ionizál és mindent kisimít
A negatív ionokat kibocsájtó, 3 zónás klíma, a Renault illetékesének elmondása alapján, kis híján még a ráncainkat is kisimítja. Viccet félre téve, a Renault-nak az alap állítása az, hogy a Samsung -féle ionizációs levegő keringetés, a négyfunkciós masszás üléssel kiegészítve, egész biztosan lelazítja a kegyetlenül elfoglalt bizniszment' Amszterdamból jövet. Ebben részben igazuk is van; nem tudom, hogy az idilli környezet miatt, vagy azért, mert még én is eszem a margeting masszát néha, de valójában hihetetlenül nyugtató volt a fa-bőr kormányos Latitude-öt vezetni.A Citroën C5-ösét megszégyenítő rugózási komforttal rendelkezik a nagy Renault, aminek első futóműve a Lagunából származik, míg a hátsó egységet a Nissan felső-kategóriájából ismerhetjük.
4 -féle motor 3 -féle felszereltség
Az alapmotort csak az alapot jelentő Expression felszereltséggel kérhetjük, ebben egy 2.0 literes 16 szelepes 140 LE-s erőforrás dolgozik. A közép-felszereltségi szinten (Privilege) két erőforrást- és két váltó lehetőséget találunk, az egyik a 150 LE-s 2.0 dCi, amihez manuális váltó tartozik, a másik választásunk az erősebb, 175 LE-s 2.0 dCi lehet, de ebben az esetben kizárólag a hatfokozatú automata egység áll rendelkezésünkre. A csúcsfelszereltséget jelentő Initiale-hoz az utóbbi aggregát és a Nissan-al közösen fejlesztett 3.0 V6 dCi (kizárólag automatával) közül választhatunk. A legnagyobb erőforrással és metálfénnyel a Latitude ára már átlépi a 12 Millió forintos vételárat.
Relax, relax, relax
A 3 literes V6-tal vehemens, de már az erősebb 2 literes dízellel is megfelelő dinamikával mozog a több mint 1.5 tonnás kaszni. Legjobb esélyekkel, egy alapfelszereltséggel „összefont” 2.0 dCi 150 LE-s verzió indulna, de ilyen nincs! Azonban Privilege felszereltség esetén a + 25 lóerő és a szépen kapcsoló automata kiadja a differenciát, a legdrágább motor-felszereltség kombóból feltehetően csupán évi pár darabot fognak értékesíteni. A volument, a Privilege (közép-felszereltség) és 150 lóerős dízel konfiguráció jelenti majd a palettáról.
Rácsaptam egy, a legmagasabb felszereltségben feszítő 2 literes dízelre. A tesztflottában lévő kettő darab háromliterest a szakma nagy öregjei (idézem) "einstandolták".
Szóval, óvatos mozdulattal magamhoz vettem egy mango ionizációs illatot és rövid szignózás után, a start gombot megnyomva, végre elindultam. A kúria murvás kivezető részén már éreztem, hogy akusztikai szempontból tényleg rendben van az autó, s nem voltam rest kissé az út rázósabb felén haladni, ahol a remek és nagyhajós rugózást érezhettem. A rövid kivezető út során, nagy gázzal felhajtottam az autópályára, lássuk mit tud tempóval utazva? A kitűnő áttételezésnek hála 130-nál alig volt 2200 RPM felett a mutató. A váltó, a stílushoz mérten meglepően jól reagált a gázadásokra, majdnem pont akkor váltott vissza-és fel amikor én is ezt tettem volna. Nagyobb sebességről gázelvétel során hagyta szépen „kigurulni” az autót. A fedélzeti tanúsága szerint alig fogyasztottam többet a tempózással és cirka ugyanennyi, lakott területen belüli nézelődéssel, mint 8 liter. Ez az érték, egy kiadósabb és következetes bejáratás során, véleményem szerint 6-7 liter körül megállapodhat.
Thalia felfújt, kiváló anyagok és összkép a beltérben
A kitűnő anyagokkal operáló belső, az elsőre kissé eklektikusnak tűnő elrendezés ellenére, pár perc alatt áttekinthető. A kategóriában kimagasló a beltér szélessége, amiben fej-fej mellett van az Audi A6-tal és a Mercedes E-osztállyal, s a hátsó utasok lábtere is a legbőkezűbbek közül való.
A külcsín az amivel nem vagyok képes megbarátkozni. A front-és oldalnézetből egy felnagyított Thalia jut eszembe, cserébe a far kialakítását kimondottan gusztusosnak mondanám, amit a forgalom többi résztvevője legtöbbet a 3 literes, V6-os dízellel kombinálva fogják látni, a dupla kidörrentőjével.
Végtelenül ellentmondásos a Latitude. A belbecs hozza a szintet, viszont a vonalvezetés – még azt a tényt is figyelembe véve, hogy valójában a Samsung Motors karosszériájáról van szó - kimondottan ódivatú. A térkínálatban etalonnak számító Superb-et nehéz lesz megszorongatni, az e szegmens iránt érdeklődő vásárlóknál már a presztízs és a külsőség többet nyom a latban mint más egyéb. Nem szeretném elvitatni a produktum erősségeit, de én bátornak nevezném a Renault próbálkozását. Hangsúlyozom, hogy a Latitude rendben van, de azért érezhető, hogy a Renault-nak nem a felső-közép kategória a főasztala.