A Kia a Ford-dal való, 1986 óta tartó közös együttműködés és a Mazdától vett folyamatos autógyártási leckék után, kevesebb, mint 20 év alatt az USA-tól Európáig mindenhol jeleskedik az eladási-és megbízhatósági listákon. A kezdeti - magyar piacon való - bevezetési nehézségek után, a márka csillaga szépen fénylik az elmúlt 4-5 évben. No, de kanyarodjunk rá a teszt főszereplőjére...

A kis-egyterű kategóriában a tavalyi évben bemutatott Venga hivatott sikereket elérni, egy olyan szegmensben melynek egyre nagyobb a létjogosultsága. Kellően nagy teret ad egy 1-2 gyerekes családnak miközben a csomagoknak is jut elég hely, az ár is bőven az emészthető határ alá esik, fenntartási költségük pedig nem jár a csillagokban. Az utóbbiban kimondottan jó választásnak tűnik a Venga, mivel 7 évig csupán a kötelező szervizek elvégzésével kell számolni.


E kategóriában, egyik gyártó sem kaphat szépségdíjat a formatervért. Az első szempont a térkínálat! Először megtervezik a belső dimenziókat az adott alvázra, csak ezután jöhettek a designerek, akik az ilyen aránytalan és klasszikus autós-arányokkal szembemenő gömbforma köré kell, hogy egy emészthető kasztnit varázsoljanak. Maradjunk annyiban, hogy a külsőt nézzük a lehető legnagyobb objektivitással. Egyedül talán a kategória császára és nagy öregének számító Honda Jazz az, melynek interiőre elismerésre méltó és nem kelti kényszeredett szülemény hatását.

A Venga ennek ellenére, a kategória szebbik feléből való...
A véletlen műve, hogy a 75 LE-s fapad verzió került hozzánk és nem egy jobban felszerelt és erősebb 1.4-es dízel. Túl korán érkeztünk a tesztautóért az importőrhöz, és a számunkra betáblázott koreai még nem ért vissza idényleges tulajdonosától. Gyors helyzetmegoldásként kaptuk a tesztalanyunkat, amit már akkor sem, de a teszthét vége felé különösen nem bántunk. Ez az a verzió ugyanis, ami a Venga eladásainak volumenét jelenti.

Apró motor, kevés lóerő, de nagyon tetszett!

Az 1.4-es dízel egységből a gyengébb 75 LE-s, aminek létezik egy 90 LE-s verziója. Sok esetben jellemző, hogy ugyanazon blokk gyengébbik verziója sokkal kellemesebb karakterrel rendelkezik, mint az erősebb és ha nem látnánk a forgalmit hajlamosak lennék elhinni, a „nagyobbal” van dolgunk.


A kis egység szerencsére 4 hengeres, és emiatt nem kell a - kiegyensúlyozatlanságból eredő - alapjáratnál jelentkező vibrációt elszenvednünk. Sajnálatos módon hidegen éktelen-mód csetteg a motor és meleg üzemben sem halkul el maradéktalanul. Legyen ez a legnagyobb probléma olyan ismérvek mellett mint a 4.4 litert produkáló tesztátlag. A gyár által megadott, 17.4 másodperces 100-as sprintet és 157 km/h végsebességet hasunkat fogva nevessük ki, mivel a valóság bőven felülmúlja mindkettőt. 14 s alatt könnyedén elérjük a százat és GPS-es mérés alapján is 170 km/h feletti a végsebesség. Normál vezetési stílus mellett nem kell megerőszakolni jobb lábunkat, hogy vegyes fogyasztásban 5 liter alatt maradjunk. Dinamikus, dugókkal tarkított, tiprós üzemben sem lehet igazán 6 liter fölé tornászni az étvágyát.

A kellően pontos és könnyen járó, ötfokozatú váltó kiosztása remek, tökéletes összhangban van a 220 Nm-t tudó motorral, jól megoldották a – jelen esetben teljesen felesleges – hatodik fokozat kihagyását. A fékek hatása megfelelő, azonban a kormányzás kissé steril hatású és túlszervósított, aminek hátrányát az amúgy példás egyenes futáskor, előnyeit az alacsony sebességű manőverezés során élvezzük.


A futómű megfelelően hárítja a rossz minőségű utak hibáit, és a magas építési forma ellenére sem dülöngél bántóan a kanyarokban.

Kicsi a bors, de nagy

Az alig több, mint 4 méter hosszú Venga dimenzió-kaput nyit a kategóriában. A 2615 mm-es tengelytáv is az alsó-közép kategóriához áll közel és ez a belső térkínálatban is erősen megmutatkozik. Fejedelmi a fej-és lábtér az első sorban és a hátul ülőknél is. A hátsó üléseket 1/3-2/3 arányban, külön-külön tudjuk előre-hátra tologatni és e miatt sosem kell számunkra kedvezőtlen kompromisszumot kötnünk. Lehet sok csomag vagy hosszúlábú utasunk hátul, a Vengával nem jelent majd problémát.


Az ülések hosszútávon is kényelmesnek bizonyultak, a szürke kárpit kissé lehangoló, cserébe érezhetően tartós darabnak mutatja magát.

A síkba dönthető hátsó ülések-és a dupla fenekű csomagtér tovább emelik a praktikusági faktort.

Az alap felett kicsivel

Az alapfelszereltség részét képezik olyan tételek, mint a 4 irányban állítható kormány, elektronikus menetstabilizáló, vészfék asszisztens, kipörgésgátló, emelkedőn elindulási asszisztens, ABS, oldal-és függönylégzsák, isofix. A tesztjármű tartalmazta a P1 csomagot, ami magában foglalja a manuális klímát, a hat hangszórós MP3 képes hifit USB csatlakozóval, valamint a fedélzeti számítógépet. A P1 csomag ára 300.000 Ft, ami bőven megéri. Kényesebbek további hetven ezerért bőrkormányt- és váltót, valamint krómos kilincseket taperolhatnak, miközben könyöküket kartámaszon pihentethetik. Ez is simán megér ennyi többlet kiadást.

A műszerfal gyorsan és könnyen áttekinthető, a kapcsolók kézre esnek. A kissé komor középkonzol ridegségét ízléses mennyiségű matt ezüst betét oldja.