Az in medias res beköszöntő tél és azzal járó hideg, havas idő előtt, még pont kijutott pár 15-20 fokos, kora őszt idéző nap ahhoz, hogy kimerítően számot adhasson tudásáról a nyitható keménytetős. Azonban a tökéletes kabriós időjárásban, a nyakfűtés ellenére sem melegítette fel téli álomba szenderülő forró vérem a tetszetős vonalvezetéssel rendelkező 308-as. Nagy adag hideg zuhanyként értek az impulzusok, amiben azt kell mondjam, a teszthét során egy kisebb tüdőgyulladást kapott kabriópárti lelkem.

Peugeot-nál az autó-időszámítást véve is, hatalmas gyökerekkel rendelkező hagyománya van a kabrió-kupék gyártásának. Gondoljunk csak az 1934-ben debütáló Peugeot 601 C Eclipse-re.


Ilyen és ehhez hasonló modellek után nincs min csodálkozni akkor, ha a 206 CC-t az ízlésficam fekete lovának hátára kötözve hajtanánk el a végtelenbe úgy, hogy annak egy apró emlék-foszlánya se köszönhessen vissza többet.

A 308 CC az öreg kisöcsi hibáit - szépen ívelő vonalaival és csukott tetővel is harmonikus kiállásával - szépen hárítja. A számomra oly kedves, s manapság egyre jobban divatba jövő barna szín, a magasra tett elegancia lécét is megugorja.

A kis benzin-turbósokért fanatikus módon rajongom. A BMW-PSA 1.6-os egységért kiemelten, de mit ér a kiegyensúlyozott erő és a finom járáskultúra, ha két jól bevacsorázott sörhúzó-ló súlyával kell megküzdeni szerencsétlen aggregátnak. 240 Nm 1400 RPM-nél, 150 LE 5800 RPM-nél adatok - ha pusztán e számokat néznénk - még okot is adhatnának az örvendezésre, de az 1500 kg feletti száraz tömeg kiheréli a blokkban lakozó telivér méneket.

A mélyről építkező blokkot tovább fojtogatja a hosszú váltó-áttételezés, ami a 9.8 másodperces 100-as sprint és a 215 km/h-ás végsebesség ellenére is csak a lendületből autózásra ad lehetőséget. Vehemensnek érződő gyorsulásokról és ülésbe süppesztő nyomaték bombáról ne is álmodjunk esetében. Kissé javít a helyzeten a – Peugeot-hoz képest – jól sikerült váltó-megvezetés és kapcsolás-érzet.


Az autó, amennyire alkalmatlan a felpaprikázott stílust „lekövetni”, oly annyira volt partner a Gran Tourismo szerepének betöltésére. Remek egyenesfutása és hasonlóan kiváló hangszigetelése igazi hosszútávfutóvá emelik, és ebben már sokkal inkább partnerünkké vált az amúgy briliáns 1.6 turbó blokk.

A teszthét során túlnyomórészt városban és autópályán dinamikusan közlekedve az átlagfogyasztás 9.8 liter lett, ami semmilyen szempontból nem számít kiugrónak.

Kabriózás esetén fontos, hogy az ember egybeolvadjon a környezettel - hallja a hangokat, kissé kócolja a haját a szél és zsigeréig hatoljon a szabadság. A 308 CC esetén kissé művi az egész, minden az előbbiekben felsorolt impulzus minimálisra redukálódik. Ha „kocakabriós” lennék, az ülés-és nyakfűtéssel rásegítve -5 C° közelében is nyitott tetővel krúzolgatásra megfelelne; ebben a 308 CC csillagos tízesre hozza a szintet, de számomra a színtiszta elemi érzéstől nagyon-nagyon távol áll.

A fékrendszer kissé túl harapós és sűrű használat során hajlamos elmelegedni. A futómű viszont optimális arany-középutat teremtve, tán az első olyan pontja az autónak, ami összhangban van az idealizált vevőkör által támasztott igényeknek.


A remek oldaltartású, motoros - nyakfűtéssel is rendelkező - bőrülések, hosszútávon komfortosnak bizonyulnak. A külső barna színnel jól harmonizáló homok színű belső kárpitozás igazán fényűző, s még a műszerfal felső részére is jutott a bőrből. A kezelőszervek a „sima” 308-aséval tökéletesen megegyeznek, logikusan felépített és minden jól kézre esik.

A hátsó sor kisebb termetűek számára megfelelő mértékű helyet biztosít, nem feltétlen a láb, mint inkább a fejtér lesz a szűk keresztmetszet. A Peugeot-tól megszokott praktikus részletek kisebb mértékben érhetőek csak tetten, mint az azonos platformra épülő márkatársak esetén. A csukott tetővel öblösnek mondható 403 literes csomagtér nyitott tetővel sem apad használhatatlan méretűvé.