Az vagy, aminek látszol

Ezért is nézem kicsit más szemmel a nagytestvért, mert egyrészről ugyan munkál bennem a márkahűség, hiszen az én Vitarám eddig sok jó tapasztalatot szerzett nekem, másik oldalról viszont sokkal jobban a szemembe ötlik, hogy egy aktuális Grand Vitara kicsit elveszett félúton. Hiába alkalmas a felhőtlen terepezésre, minden más körülmények között maximum átlagosan teljesít. Ugyanakkor egy Grand Vitarával a saját kategóriájában, gyakorlatilag személygépkocsi áron jutahatunk olyan járműhöz, mely eséllyel veszi a szélsőséges (értsd: budapesti) útburkolati adottságokat, nem jön zavarba, ha padka vagy fekvőrendőr állja az útját, gond nélkül megközelíthető vele a legutolsó gyümölcsös a földút végén és még a kisebbségi komplexusban szenvedőknek is hatásos terápia, hiszen jó fél méterrel az átlag autós fölött ülünk. A 20 centis hasmagasságával ez az autó nem csak látszatra való a terepre, az integrált létravázas szerkezet kíválóan bírja a csűrést-csavarást - de ha nem vagyunk erdészek, itt ki is merül a tudománya. Amint sík aszfaltra gördülnek a kerekek, vége a varázslatnak.

Annak látszol, ami vagy

A Grand Vitara külső megformálásban erősen funkcionalista, ami ez esetben nem baj, sőt, ez szintén hagyomány. Ez a jó értelemben vett puritanizmus karakteres, már-már agresszív külsőt kölcsönöz az autónak, mely sajátosan négyszögletes formáival kellően egyedi tud maradni. Egy Vitarát mindig meg fogunk ismerni az úton. Cserébe nem nagyon fogják tudni megkülönböztetni az előző Vitarától, talán csak a visszapillantótükörbe integrált indexlámpa nyújt elegendő támpontot, ha gyorsan meg kell saccolni, melyik generációt képviseli az illető autó.


Az ötödik ajtó szintén hagyományörző, ólajtó módjára oldalra nyílik. Ez alapvetően praktikus, mivel a pótkerék is erre az ajtóra van rögzítve, így a combos zsanér megtartja és nem kell trükkös mechanikai csodákat beépíteni, hogy működjön. Értelemszerűen, emiatt néha végig kell gondolni, melyik oldalról parkoljon valaki a járdával párhuzamosan, ha egy hűtőszekrényt szeretne a hátuljába beemelni és nem akarja, hogy az ajtó akadályozza a műveletben.

Vihar a felhőtlen terepezés kék egén

Ha kritizálnom kellene valamit, azok a színre fújt lökhárítók, melyek nekem azt sugallják, hogy derékig érő bozótosba nem ezzel az autóval megyek, pedig - ahogyan az elején leírtam, a Vitara pont ebben jó. Manapság persze mások az igények. A városi SUV dömping magával rántotta japán gyártót is, ha akarta, ha nem. Sajnos ez a mindenapi használatban nem valószínű, hogy előnyére válik, hiszen a városi SUV sallangok miatt nem lesz sokkal jobb az autó. Ettől függetlenül, az említett puritanizmusnak hála, sokkal több csili-vili design-elem nem látja kárát, ha mégis belehajtunk a gazba. A komfortérzetünket növelendő az első ablakok és a szőnyegpadló is vastagabb lett, mint az elődé, ami egyértelműen csökkenti a motorzajt. Ha aszfaltra való abroncsokon fut az autó, akkor egészen halk is minden - persze miért használna valaki sima gumikat a Vitaráján?


Cilinder és hajtorony, pipa.

A puha bőr kárpit sem egy erdész választása lesz, ugyanakkor komfortos belsőt varázsol, akár 5 felnőtt számára is, akik akkor is kényelmesen elférnek, ha a Döbrögi nemzettség leszármazottai. Hasonlóan el vannak kényeztetve a magas növésűek, a Vitarákban mindig elegendő hely jut a fejnek, a hátsó traktusban ezt a tetőburkoló lemezben kiképzett lépcsővel oldották meg, az itt helyet foglalók ugyanis alapból magasabban ülnek. A "kakasülő" nem vált kényelmetlenné jópár kilométer megtétele után és a bőséges lábtér miatt kényelmesen lehet utazni egészen hosszú távon is.

A kezelőszervek a "megbízható és olcsó" gondolattól vezérelve csereszabatosak az aktuális Swift-el vagy Ignis-el. Aki ezekhez az autókhoz szokott, becsukott szemmel megtalál bármilyen gombot a középkonzolon és a kormányon. Részemről azért is inkább a becsukott szem mellett maradtam, mert az öntapadós fólia mintája, mely fekete-fehér mahagónival keresztezett márványmintára emlékeztet, erősen szúrta a szememet. Ez persze izlés dolga, elvégre volt olyan designer - például aki tervezte - akinek ez tetszett. Feltételezem ez ugyanaz az ember lehetett, aki a Suzuki Splash cseppmintájáért felelős. A műszerfal órái a csőlátásunkat erősítik.


Nade benzines?

Ami alapvetően meglepő, az a benzines erőforrás, mely nyomatékban soha nem tudja felvenni a versenyt egy dízellel, ami tekintve a Vitara jellemző felhasználását, bizony alkalmanként jól jöhetne. A Grand Vitara esetében ugyan kapásból egy nagyobb, 2,4 literes erőforrásról van szó, de ez is éppen súrolja a lécet, hiszen az autó is nagy és súlyos. Nem beszélve arról, hogy ha nem is egy Uaz benzinfaló, ez a motor azért megissza a maga 10-13 literét 100 kilométeren. Ha már mindenképpen benzines motort akar valaki választani, a 3,6-os lényegesen erősebb és gyakorlatilag semmivel sem fogyaszt többet, de az autóhoz leginkább egy diesel erőforrás illik. A 2,4-es benzines 6000-es fordulaton adja le a maximális 168 lóerőt, a 227Nm csúcsnyomatékhoz elegendő a 3800-es fordulat is. Ez sajnos csak arra elég, hogy úgy érezzük hiába nyomjuk ki a szemét, nem megy eléggé. Ha folyton a magas tartományban pörgetjük a motort kicsit javul a helyzet, viszont akkor fogyasztásban versenyre kelhet az említett Uaz-al.