Rajongok az egyhengeresek böszmeségéért, odavagyok a V2-esek szocializáltnak tűnő zakatolásáért, imádom a sornégyesek laboratóriumi kulturáltságát, ám ezek mind-mind csupán fröcsögő adrenalinszintem szabályozására jelentenek gyógymódot. A Vespa, gépi mivolta ellenére is, folyamatosan a vágyaim tekervényire hat oly módon, mint egy komolyabb afrodiziákum dózis.

Etalon nyomában...

A ’robogós méter’ meghatározását a Vespa 300 már megtette, most a GTS kistestvére, az LX50 járt nálam. Kiderült, hogy az EURO3-as normáknak megfelelő, levegős 49 ccm-es, kétütemű blokkal szerelt LX mennyire bontja meg a legenda összképét.


A formavilág, eltekintve 10%-nyi zsugorodástól, egy kaptafa a Vespa modell palettával. Az önhordó karosszéria, az egyoldali első lengőkar és minden egyéb más részletében is hamisítatlan darázs életérzést susmusolja vonalvezetésével.

A nagy testvérekre jellemző, kihajtható utas lábtartót itt nem találjuk; ez esetben a taposó hátsó szegletén tudja partnerünk tappancsait pihentetni. Továbbá az ülés felülete is nagyjából ilyen arányban rövidült le fivéreihez képest.

A gyönyörű retrós stílusjegyekkel rendelkező műszeregységről minden szükséges információt le tudunk olvasni. A klasszikus mutatók és króm foglalatok között ami kevéssé odaillő, az a digitális kijelzésű óra. Ennek praktikuma vitathatatlan, mégis valamilyen „korhűbb” megoldás örvendetesebb lenne.

Az öblös sisaktartó és a kormány alatti rekesz tovább növeli a használati értéket. A sisaktartó műanyag része nincsen rögzítve, azt könnyedén ki lehet emelni, így az önhordó karosszéria és a blokk azonnal látni engedi az addig takart részleteket is.


Hi-hi-hi-per due

A Hiper2 blokk elment az NRG-ben és több mint remek volt a Liberty-ben. „Hangulata” az LX 50-ben, pont e két modell közé lőhető be. Hozza az elvártat, amit a kiforrott levegős egység adhat, megspékelve egy szösszenetnyi többlettel, ami a Vespákra jellemző. 65 km/h-ig, 49 ccm-es léptékben kifejezetten dinamikusnak mondható, és a fojtás eltávolítása utáni 80 km/h-ás végsebességig folyamatosan gyorsít - mindezt természetesen csak elméletben.

Fogyasztási értékek tekintetében is a megszokott 2-3 literes átlaggal számolhatunk. Az alsó érték a finomabb stílus esetén áll fenn, míg a 3 liter a sor elejére törő, állandó „teligázt” takarja.

Egy oldalon

Az apró kerekek ellenére a futómű tutti. A súlypont alacsony, s a filigrán tömeg miatt kimondottan agilisen manőverezhetünk a kis ötvenessel. Első - remek fogáspontú – fékeit, kissé határozatlan hátsók dobfékek „egészítik” ki. Az összkép elfogadható, de külön-külön, a hatásfokuktól nem vagyok elragadtatva.