Bár a fenti események már bő 4 éve lezajlottak, a Suzuki 4WD-s kisautóinak fejlődésében mégis meghatározó állomások voltak.

A 2006-ban bemutatkozó Suzuki SX4-nek van egy klónja, a Fiat Sedici személyében, mellyel egy gyártósoron is készülnek Esztergomban. A magyar piacon a Fiat mégsem szerepelteti a Sedici-t, ami elnézve az Agila – Splash mérkőzés állását, nem is csoda.

Az elnevezés is két különböző nemzet egy rugóra járó logikájának eredménye. A mini crossover / SUV-nak aposztrofált kategóriát szem előtt tartva, adja magát, hogy az SX4 = Sport Xross 4. Az olaszok megközelítése is hasonló volt, csak ők a 4 x 4=16 számadat alapján kereszteltek, mivel Sedici annyit tesz: tizenhat.

no de visszatérve...


Giorgetto Giugiaro nem volt a csúcson

A nemrég ráncfelvarráson átesett SX4 keveset változott. A külsőt elnézve, nüánsznyi módosítások mellett, maradt a kissé buborékos forma, itt-ott viccesen eltúlzott részletekkel és karéjnyi kerékjárati "kivágásokkal". A nagy hasmagasság mokány hatást ad a hosszan lecsapott elejű tojásnak. Annak ellenére, hogy a kaszni az Italdesign keze-műve, cseppet sem a formai hipermegoldások, mint inkább a lemez alatti térkínálat miatt kedveljük.

Csak okosan

A legfontosabb apropója ennek a cikknek, hogy az autó négykerék-meghajtású. Ebben a kategóriában ritka, hogy a hajtásra valamilyen befolyással lehetünk és választhatunk a módok között. Az SX4 esetében 3 üzemmódba van lehetőségünk kapcsolni: 2WD, Auto, Lock. Kétkerék-hajtásban természetesen az első kerekeket pörgeti. Auto módban az általa legjobbnak ítélt arányban osztja el a nyomatékot, amire okos elektronika figyel. Lock-ra váltva pedig 50-50%-ban oszlik el a hajtás.

Remek alternatíva, hogy teljes mértékben oldani tudjuk a hátsó két kereket, mivel száraz időjárás és autópálya mellett csak többletfogyasztást jelent a rendszer „cipelése”, ekkor semmi szükségünk nem lesz a 4WD-re. Amikor azonban a zordabb útviszonyok megkövetelik, akkor a lehetőségünk adott lesz.


Kevés terepezést is beiktattam a teszthét során. A kellően nagy hasmagassága miatt magabiztosan lépked át a dimbes-dombos részeken. A hajtás működése kifinomult, auto módban sem érezni az elektronika által vezérelt hajtási eloszlás százalékának változását. 

Mivel az SX4 már bőven a nyár elején járt nálam, sajnos esős és csúszós aszfalt felületen nem tudtam próbára tenni, pedig felettébb kíváncsi lettem, hogy ilyen körülmények között mit produkált volna. Sok hajtásrendszer ekkor mutatja ki, jó és rossz értelemben is, a foga fehérjét. Több, jónak titulált rendszer hasalt el ilyenkor a lábaim alatt, és csak szenvedett, mint az a bizonyos párosujjú patás a jégen. 

Szimmetrikus négykerekessel rendelkező ismerősöm a felesége számára vett egy pont ilyen SX4-et. Olcsó és megbízható technikát szeretett volna, amivel az otthonuk minden körülmények között biztonságban megközelíthető. Az ő igényeinek tökéletesen megfelelni látszik a hajtáslánc tudománya, elégedettséggel nyilatkozik. Szóval - ha még bent lesz az SX4 a Suzuki tesztflottájában a téli időszakban - leteszem a nagy esküt, mindent elkövetünk azért, hogy próbára tegyük a hajtás tudását hóban is.


120 ló, na de hó'?

A blokk javarészt megegyezik a Swift Sport-ban található egységgel, csak ebben éppen nem hagyja az elektronika addig elforogni. 5 LE-vel kevesebbet tud és a nyomaték görbéje is homogénebb, a „hegyes” Swift-nél. 15 %-kal rosszabb a súly-lóerő arány, a hátsó kerekek hajtása és az EURO5-ös norma jelentős kihívást állít az alapjában virgonc erőforrás elé. A finoman kapcsolható váltó kiváltképp hosszúra sikerült fokozatai, több ló fejet vágnak le, mint a Keresztapa „katonái”. 

Az ötödikhez tartozó fordulatszámok: 90 km/h 2300 RPM, 130 km/h 3200 RPM, 160 km/h 4200 RPM.

A teszt során, ami higgadt stílusban telt el a dugókban és autópályán, többségében auto módban és folyamatos klímázás mellett, 7.3 literes átlagot mértem. Ez igencsak pénztárcabarát érték.

Ami belül fejlődött a facelift óta

A külsőt ért kevés ránctalanítással szemben a belső tekintetében sokkal észrevehetőbb és jótékonyabb hatású a változás. A kellemetlenül kemény érzetet keltő műanyagok továbbra is meglehetősen sprődek, ám a könnyen értelmezhető középkonzol kellemesebb kiállása, kevés dekor betéttel feldobva nem kelt már bántóan olcsó hatást. A kéttónusú ülések felületének hurkás varrása tovább növeli a játékosságot az ízlésesnek és fiatalosnak mondható belsőben. 


Az ülések kevés oldaltartással bírnak, de hosszú úton is pihentetőek. A csak magasságában állítható kormánnyal számomra nehéz volt az ideális beállítást megtalálni, a hatalmas, tepsi méretű visszapillantók viszont örömöt jelentettek az ürömben. A hátsó üléssoron két felnőtt számára is elegendő hely marad, még hosszú lábú, langaléta vezető esetén is. A kardánalagút és a hátsó sor kialakítása miatt azonban a középső „szék” csak gyerekek számára élvezhető.

A nem túl nagy, 270 literes csomagtér alul marad a kategóriában. A holmikat mélyre kell átemelnünk, de a síkokkal határolt oldalfalak és a megfelelő raktérhossz jó pakolhatóságot eredményez. Az 1/3-2/3 arányban dönthető ülések sík raktérfelületet képeznek, szemben az előd egyszerű megoldásával, ahol hatalmas lépcső maradt ekkor. Az első ajtókon méretes zsebeket találunk, a hátsókon ezzel szemben örüljünk, hogy egyáltalán van.