Ismét a múzsa csókja...

A 2003-ban debütáló 500-as nagyot ütött. Addig kizárólag tohonya testekben lakoztak a ’nagyrobogó’ erőforrások, de a digók isten által vezérelt kacsóit kézfejen csókolta a design múzsája, s lőn egy sportmotorokat idéző óriás-robogó, ami addig maximum merész fantáziánkban ölthetett testet.

A formavilág közel hét év távlatában is friss, mint a mentolos lehelet. Olasz és sportos; a napnál is világosabb, hogy nem pompázhat más színben, mint pirosban. E műalkotás mellett a választható feketét és fehéret egyértelműen hanyagoljuk - silány utánzatnak hatnak.

Oldalról tekintve a forma, a kissé orrnehéz összhatás ellenére is, rendkívül offenzív és atletikus látszatot kelt. Az embernek kedve támad a szélterelő mögé „hasalni”, lábait az utas számára kialakított lábtartóra rakni, és gyorsasági motorost imitálni a robogón... De mielőtt bazári majmot csinálnánk magunkból, ezt csak a garázsban, közép sztenderen „próbálgassuk”.


Fedőneve: Quasar 

A 300-as blokkot (278ccm) megtalálhatjuk sok másik konszerntársban is: az Aprilia Scarabeo-ban, az Aprilia Sportcity Cube-ban, a Piaggio Beverly Tourer-ben, a Piaggio MP3-ban, illetve a Vespa 300 GTS-ben. A bevált és nagyon kifinomult járású egység méltán szerepel ennyi modellben. Az Euro3-as normáknak is megfelelő, elektromos befecskendezésű aggregát 23 Nm-t ad le 6000 RPM-nél és 22 LE-t tud 7250 RPM-nél. A nyomaték jelentős része - az egyhengeres építés és a jó hangolás miatt - már alapjárat felett kevéssel rendelkezésre áll. A motort a homogén nyomatékgörbe és a lineárisan felépülő lóerők dinamikusan mozgatják; még akár a vehemens jelzőt is megkaphatná, ha alapból nem valamivel több, mint 200 kilót kellene az erőforrásnak cipelnie, amihez még hozzáadandó a vezető súlya is.

A 9.4 kg/LE köszönőviszonyban sincsen a GTS 300 6.8 kg/LE adatával, amiből érzésre és a való életben is egyértelműen következik, hogy a „kis Vespa” körbeciripeli a „sportos” rokont. 120 km/h-ig könnyedén felszalad, utána nagy nehezen felkönyöröghető még 140 km/h-ig, de ahhoz már több kifutási hely és idő kell neki.

A Nexus 300 i. e.-t a teszt során mindvégig a felső tartományban használtam - volt, hogy két személlyel. Ennek ellenére alig kért többet 3 liternél százon!


Még egy sportos vonás

Az elhízott sportolót cipelő erőforrás miatt alkotott, „mindössze átlagos” menetdinamikát a jól komponált futómű-fék koprodukció szépíti meg. Az elől 15 colos, hátul 14 colos kerekek miatt az egyenesfutás és a kanyarvétel is a "nagymotorokat" idézi. A feszesre hangolt futómű - egy robogóhoz képest abszurd módon - magas sebességen is teljesíthető fordulásokat tesz lehetővé. A közép sztendert nem nagy kunszt „leszikráztatni”.

A nagy szilárdságú, dupla acélváznak főszerepe van a csavarodásmentes és ezáltal kimagaslóan merev tartásban.

Az elől és hátul kétdugattyús, egy tárcsás rendszer könnyedén megbirkózik a - vezetővel együtt - közel 300 kg-os tömeggel, és még utassal sem kell alulméretezett hatással számolni. Finoman adagolható, nem extrém harapós, borításkor is bátran belekorrigálhatunk, mivel - a jóindulatú futóműnek hála - nincsen benne felegyenesedési hajlam.

A látszat csal

A könnyen leolvasható, sportos stílushoz illeszkedő, analóg fordulatszám- és sebességmérőket folyadékkristályos műszerrel egészítették ki, amiről - gyakorlatilag a teliholdak pontos napján kívül - minden információt megkapunk. A fényberendezések kontroll lámpáit viszont nem túl szerencsés helyre, a kormány közepére helyezték, ami cseppet sem esik a biztonságos látómezőnkbe.

a tettes

Praktikus részletekben nincsen hiány. A bal markolat előtt nyitható rekeszt találunk, amiben kulcs és mobiltelefon éppen elfér. A jobb oldali társa a víztartályt takarja. Az ülés alatti, kissé kacifántos technikával nyíló csomagtér hatalmas. Egy kisebb „nagybevásárlást” is megoldhatunk vele. 

Rendeltetésszerűen használni azonban - azaz, hogy kettő darab sisakot nyeljen el - csak korlátozottan tudjuk. Csak két darab félsisakot lehet beleszuszmákolni. Az ülés belső felületét ügyesen, homorúra alakították ki, hogy a sisak tetejét ne érje el. A régi FM kevlár sisakomat belerakva azt hittem, sikerült a mutatvány, de azon kívül, hogy összerondítottam a sisak felső fényezését, én nem jártam sikerrel. Egy leszakadt szellőző csúszka lett jutalmam, arról nem is beszélve, hogy olyan érzése támad az embernek a feldudorodó ülés miatt, mintha egy focilabdán ülve robogózna. A csomagtér világítás és a szivargyújtó csatlakozó próbál kompenzálni a pocsék megoldásért.