Olyan mint a Swift - halszemoptikával fényképezve

Ami olcsó nem feltétlenül rossz

Sőt. Azt kell mondanom, hogy nagyon kellemes csalódás volt a Splash felszereltsége és működése. Ezért a pénzért tényleg olyan dolgokat pakoltak bele, ami túlmutat a saját kategóriáján. A Swift mellett a Splashben sem kell szégyenkeznünk, aki ilyet vesz nem feltétlenül azért teszi, mert ez volt a legolcsóbb, hanem mert a maga kategóriájában és árfekvésében ez egy remek kis autó, csakúgy mint testvérmodellje az Opel Agila, ami annyira testvére a Splash-nek hogy még a szerelősoron is közösködnek a szentgotthárdi üzemben. Talán még azzal sem vetem el túlzottan a sulykot, ha azt feltételezem, valakinek éppen ez kell.

Csepp a tengerben

Személy szerint az én ízlésemnek jobban fekszik a Swift minis bumfordisága szemben a Splash magas, mégis cseppszerű alakjával, de ez alapvetően szubjektív. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy a magasságból nyert plusz teret szigorúan az utastér bővítésére használták fel a japán mérnökök, és a hátsó ülésen is nagyon kényelmesen elfér két felnőtt ember. Magassága ellenére nem éreztem bizonytalanabbnak, vagy borulékonyabbnak mint a Swiftet.

Külsejét tekintve - miután megbarátkoztam a számomra már-már túlzóan trendi és fiatalos részletekkel - felfedeztem benne a finom és szemnek jól eső megoldásokat is. Az autó arányai, ha kicsit túlzóak is a magasság irányában, összességében kellemes hatást keltenek. A far kialakítása az enyhén visszavágó V alakkal és az ehhez idomuló, magas lámpákkal nagyon eltalált. Cserébe kicsit esetlennek érzem az orr kialakítását. Az első spoilerbe beharapó hűtőrács még jó kezdet, de a tágra-nyílt-bambiszem fényszórókkal sehogy sem vagyok kibékülve. Ha egy kis formai pluszt ide tudtak volna rittyenteni azok a japán formatervezők, talán még többen megfordulnának a mi autónk után az utcán.

splaccccs

MINImalizmus

A MINI a Splash-ben is etalon volt. Ellentétben a Swifttel, ahol a külső megjelenésben volt valami hasonlatosság, itt inkább a belső kialakításban köszönnek vissza egyes részletek. A legszembeötlőbb ilyen szempontból a műszerfal óriási karikája, mellyel igen hamar sikerült összebarátkoznom, hiszen minden azonnal és jól láthatóan szerepel rajta és üdítően vidám hangulatot áraszt. Más lapra tartozik az a különös kinövés, mely bekebelezte a fordulatszámmérőt. Van benne valami kicsit nyolcadik-utasos, de tagadhatatlan, hogy funkcionálisan megfelel és jól érzékelhetően szem előtt van. Gyakran vettem észre magamon, hogy fél szemmel lesem, mikor tornászik végre fel a mutatója a 3-as fölé – a későbbiekben az is kiderül miért. A költséghatékonyság és a merész formatervezés különös torzszüleménye ez, hiszen azért alakították ki ilyen eltávolítható-kinézetű formában, hogy a különböző felszereltségű változatokhoz ne kelljen különböző műszerfalakat legyártani. Az alapmotoros GC változatban nem is találjuk, hiába keressük. Ez az elmélet köszön vissza a középkonzolon is, a Swift és az SX4 után csukott szemmel, bátran állhatunk neki a babrálásnak, minden ugyanott van és ugyanúgy néz ki. Csukott szemmel legalább nem szúrja a szemem az a részlet ami kimondottan nem tetszett, nevezetesen, hogy a "splash-élmény" csepp-mintás fólia formában köszön vissza a konzol háttérlemezén, akárcsak a visszapillantótükrök külső burkolatán. Ez volt az egyik dolog, amitől a szerkesztőség legtöbb tagja sikítófrászt kapott, de e fölött még szemet lehet hunyni - szó szerint.

kompakt, kedves és kellemes ránézni

A költséghatékonyság tettenérhető még a belső anyaghasználaton, de én ezt nem értékelem hibaként. Vegyük tudomásul, hogy ebben az árfekvésben nem jár az okapibőr burkolat és a mahagóni betétek. Ugyanakkor azért, mert kopogós, még nem jelenti azt, hogy nincs rendesen összerakva. Sőt, formailag hibátlan, kellemes részletmegoldások figyelhetők meg, mint például a légbefúvót körülölelő fém keret.

Amit az apró orr rejt..

Az autóhoz három különböző erőforrás közül választhatunk, melyek között akad egy dízel is. A kisebbik benzines 1,0 literes 48kW (65LE), míg a nagyobb 1,2 literes 63kW (86LE). A maximális nyomatékot mindkettő magasan, 4000rpm fölött adja le és 3000rpm alatt meglehetősen erőtlen - ezért pihentettem gyakran a tekintetem a fordulatszámmérő nyúlványán, várva a pillanatot, amikor már nem hiába nyomom a jobbszélső pedált. A kisebbik motor 90Nm nyomatékot ad le 4800-as fordulatszámnál, és 14,7 mp alatt éri el a százat, végsebessége 160km/h. A nagyobbik 114Nm-re képes 4400-as fordulatnál, manuális ötsebességes váltóval 12,3 mp kell neki a 100km/h sebességhez, míg a csúcssebesség 175km/h. A dízel egység 1,3 literes 55kW (75LE) - a jóval magasabb, 190Nm nyomaték már 1750-es fordulatszámon rendelkezésre áll, de a fogyasztása a felár miatt ebben a kategóriában nem feltétlenül térül meg. Mindhárom típushoz ötsebességes manuális váltó dukál, kivéve az 1,2 literest, ahol egy 4 sebességes automata is a választék része.

csöpp.. vagy csobb?

Ötödik sebességben 90 km/h-nál 2600-as, 130 km/h-nál 3800-as fordulatot mutat a fordulatszám-nyúlvány.

Nekem a top felszereltségű GS jutott. Az együtt eltöltött néhány nap alatt különböző élethelyzetekben volt alkalmam kipróbálni és kellemesnek mondható urbán-szuburbán viszonylatban. A motor nem egy zseberőmű, de a célnak tökéletesen megfelel, halk és keveset kér enni. A vegyes használatú fogyasztásra 5,6l/100km jött ki, ami gyakorlatilag megegyezik a gyári adatokkal és ebben a kategóriában jó érték. Magasabb fordulatszámon megvan benne a kellő kakaó, ezért - bár a lámpánál nem érdemes emberkedni vele - egy hosszabb egyenes szakaszon meg lehet mutatni, mit is kaptunk a japánoktól. Autópályán a futómű és a szélzaj is erősen behallatszik, de ezt rövid távon simán lehet kompenzálni a hifivel. Tud autópályán is teljesíteni, de félreértés ne essék, nem erre való.

A kormány és a futómű nagyon jó benyomást keltett bennem. Alacsony sebességnél könnyen terelhető, fordulékony, de 100km/h körül is stabilan tartja az utat. A budapesti viszonylatban nem ritka útegyenetlenségeket remekül kompenzálja. Az autó magassága miatt a szél azonban nem a barátunk. Nagy sebességnél - különösen az elmúlt napok ítéletidejében - kiderült, hogy építéséből következőleg igencsak érzékeny az elemekre és ilyenkor libegőssé válik az egyébként stabil érzés. A sebességváltó kicsit darabos és csak határozott mozdulatokkal kapcsolható, de a Swifthez képest magasra került, ami egyáltalán nem baj, sőt a párnázott könyöktartóval összességében nagyon kellemes a használata. Ugyanez a könyöktámasz viszont könyöktorlasszá válik, amikor a kéziféket szeretnénk használni. Lehajtott állapotában nem fértem a karhoz, ha pedig felemeltem, rendszeresen belevertem a könyökömet.

Kicsit fapados, de pakolásból ötös

Az ülésekkel sem voltam tökéletesen elégedett. Meglehetősen kemények és hiányzik belőlük az oldaltámasztás. Olyan érzésem volt, mintha nem is benne, hanem rajta ülnék. Pedig állításra éppen van lehetőség - majd minden irányba. A hátsó szekcióban viszont egy felnőtt ember sem kell, hogy kuporogjon. Mind a fejek, mind pedig a lábak kényelmesen elférnek és ennek ellenére a csomagtér sem veszített az űrtartalmából a Swift-hez képest. A duplarekesz nagy segítség, ha olyan dolgokat kell elrakni ami elég nagy, mégsem akarjuk, hogy szem előtt legyen. A háttámlák 1/3-2/3 arányban előre dönthetőek és láss csodát, az így kialakult több, mint 1m3 raktér alsó síkja varázslatos módon síkká alakul. Az egyéb apróságok elpakolása sem okoz problémát, hiszen kellemes mennyiségű rekesz áll rendelkezésre, sőt az oldalzsebben pohártartó is kialakításra került. Az átlagos méretűnek mondható kesztyűtartó felett praktikus nyitott polc kapott helyet, aki rendet tud tartani rajta, jobban fogja szeretni, mint az ennek a hiányában műszerfal tetején gurigázó kacatokat. A sok bírkózás és pofozkodás ellenére a könyöktámasz is jól használható és nem mellesleg szintén kinyitható, ezzel további apróságok elnyelésére is képes.



Ne haragudj a Splash-re

Amennyiben mindennapjaink során egy Splash-el akadunk össze a közutakon és az illető az irányjelző használata nélkül vágna be elénk, legyünk vele elnézőek. Azt hiszem megfejtettem - legalábbis ennek a típusnak az esetében - miért használják egyre kevesebbet az index funkciót az autóban. Ha bárki meghallja, amit a Splash index-kattogás néven művel, az tökéletesen meg fogja érteni, miért nincs ember aki ezt hosszabb távon elviselné. A zaj - mely egyesekből egyébként hisztérikus nevetést váltott ki és ez még talán a jobbik eset - nehezen beazonosítható, talán a tengeralattjárók szonárja áll a legközelebb hozzá. Bízom benne, hogy a visszajelzések alapján talán majd egy szerviz alkalmával állítanak valamit az egyébként amúgy is elektromosan gerjesztett hangon.