csak a kép kedvéért vittem a szabadba, az igazi terep számára a VÁROS

Én magam gyűlölöm a papírmunkát és az ezzel járó városi dugóban való ücsörgést. Örültem, hogy megkaparintottam az Aprilia SR-t és az összes bürokratikus teendőm összehangolása után tüstént nekivágtam a városi dzsungelnek. Dunakeszin - érintve az Aprilia Magyarországot - Kispest Önkormányzata felé vettem az irányt. A reflexszerű M0-M3 helyett a külső Váci útat választottam és az első pár kilométer barátkozás után, a Budapest tábla mellett elhaladva már országos cimborámmá avanzsált az SR. A beállt Hungárián megszokott autó-láncon könnyedén átfűztem magam és bőven az autók előtt tudtam vele haladni. A smkp-ra vonatkozó 40 km/h-ás korlátozás dupláját is séróból tudja.

A futómű és a kis kerék kombó kicsit sprőd, de ettől az építési módtól komfort csodát ne várjunk. A fékek bitang jók, nem fáradnak el a sok „gyere-állj” után sem. A motorban pont annyi erő van, amennyi ahhoz kell, hogy bátran a kocsisor elejére merjünk vele állni és ne kelljen attól rettegnünk a zöldnél, hogy „eltaposnak” majd minket. A vízhűtéses fekvőblokkot Dell’Orto táplálja, a teszt robogón extra tartozékként rendelhető Leo Vince rezonátoros RSV4-re hajazó kipufogó volt. Hangja lelkesítő, „öblögetéskor” hallható recegése nosztalgikus élményeket ébresztett bennem.

szép munka - GP Hand Made

A kritikán aluli úthálózatunkkal nincsen igazán kibékülve, az Ady Endre út érzésre olyan volt, mintha egy cross motorral a mosódeszkán csapatnám, de ez nem a jármű hibája. Meglepően gyorsan értem át Pest – gyakorlatilag – két legtávolabbi szegletén.

Bűneimmel - amit a mamuttal követtem el – siettem az atyához a Bazilikába és gyorsan megszabadultam tőlük. Annyira „tisztának” éreztem magam, hogy a Hősök tere felé menet, megpihentem az Abszintba... Igaz, hogy feketét ittam, de nem azt, amire sokan gondolnak és nem volt benne üröm sem, csak egy kis koffein. Eztán - Max sisakján is szereplő - gladiátorként meneteltem a hősök felé. Tettem egy hurkot egy újabb adag papírral jogászunk irányába, majd nem sokkal később egy „pötibláz” társaságában gyönyörködtem a Városliget zöldülő lombjaiban.

Ekkor pillantottam az órámra...és azt hittem rosszul látok. Alig múlt még dél!

Biaggi Replika

Ennyi mindent és ennyire tartalmasan, ilyen rövid idő alatt régen nem sikerült elintéznem. Reggel még gondoltam naivan, hogy bedobom a sisaktartóba a fényképezőt, hátha lesz időm nap végén lelőnöm a motort, ki tudja... Nem hogy időm, de egy egész délutánom maradt rá. Irány a Népliget! Egy kellemes kis tisztást találtam, sok szöszmötöléssel és úttal együtt is kevesebb volt mint egy óra és már „tarsolyban” voltak a képek. A két órai ebédemet már a szerkesztőségben fogyaszthattam.

Nem azért írtam le ezeket, hogy pazaroljam a karaktert, egyszerűen csak egy sor olyan teendőt tudtam fél nap alatt elintézni, amire - ha nem robogóval megyek - három teljes délután is kevésnek bizonyulna. A Magyarországon uralkodó antimotoros autósokon már nem tudom felhúzni magamat, ez csak a századik a sorban, amivel fel kell zárkóznunk a „nyugati” kulturáltsági szintre, de hát ez van. Robogózni akkor is jó!

nem kicsit Tuonos a faridom

A robogón nagyon gusztusos anyagokat fedeztem fel, kellemes felületekkel és színekkel kombinálva. Az alumínium vázat utánzó láb közötti rész egészen annak megkopogtatásáig megtévesztő. Az aranyszínben pompázó féknyergek nagyon jól harapnak, és kiválóan adagolhatók. Az ülés fél nap folyamatos robogás után sem fárasztó, jól formázott és a csúszásgátlós felület nagyon jó. A kézzel készített Leo Vince-t plusz lóerők és hangélmény miatt szorítsuk ki valahogy a pénztárcánkból. A tesztfogyasztás 3l/100 km, a tempót és a "nyers" motort figyelembe véve biztató.

A sisaktartóba sajnos csak félsisak fér be, de apró, praktikus részletek egyéb más motyóinkat elnyelik. Az iskola mellé menő, potenciális vevőjelölt suhancok azonnal rázoomoltak és kérdezgettek róla, miközben próbáltam volna fényképezni.

Amikor a húsvéti nyulat majd kiengedik az adósok börtönéből és apukát is megpuhítottuk az ámenért, fiatal srácként a locsolópénzből összekuporgatva csodálatos társra lelhetünk motoros szárnybontogatásunk kezdetén egy Aprilia SR 50R személyében. Arról nem is beszélve, hogy a „kisjányoktól” a fagyizó előtt könnyebb lesz első randit kérni.