Igen, tényleg így van a szeretett titkos ügynökünk, akitől jóval drágább és exkluzívabb autókat szoktunk meg, most a film elején egy Ford Mondeoban ül. A hatás azonban még sem marad el, így voltam ezzel én is, amikor először láttam meg a már teljes új modellt.

Senkit nem akarok untatni a „száraz” műszaki adatokkal, ezért a későbbiekben is csak a lényegesebbeket említem meg. Az azonban már mérőszalag nélkül is kiderült számomra, hogy az új Mondeo hosszabb, szélesebb és kicsivel magasabb s lett az elődjénél. A rendelkezésünkre álló 5 ajtós változat egy sportos vonalvezetésű limuzin, ami már álló helyzetben is erőt sugároz magából. Az eleje enyhén agresszív vonalai miatt tekintélyt parancsolóan néz előre és ez a stílus harmonikus összhangban van az autó többi részével is.

A külső design elemek az egyszerűtől változhat át az agyonkrómozott díszcsíkokkal ellátott változatig. Ez attól függ, hogy milyen felszereltséget választunk. Ahogy azt már korábban megszokhattuk, kívülről is látszik, hogy ebben az autóban is rengeteg a hely. Én 180 cm magas, 87 kg-os ember vagyok, ha beállítom magamnak a vezetőülést, akkor mögöttem még egy 196 cm magas férfi kényelmesen elfér. Úgy, hogy a lábait nem kell túlzottan széttárnia és nem ül úgy egy hosszabb út során, mint akit lekötöztek egy fához. A hátsó ülésre a gyerekülést is kényelmesen be lehet tenni, és ha az adott csemete nem született irreálisan hosszú lábakkal, akkor még legalább tíz cm van a láb és a háttámla között.

kitárulkozva

A Ford az ár/érték arányainak megfelelően alakította ki az ülések kényelmét. Ültem már jóval magasabb kategóriájú autóban, aminek kényelmesebb volt az ülése és az oldaltartása is jobb volt, de a Mondeo ülése is kitűnően alkalmas több száz km-es út megtételére megállás nélkül, és a pihenőnél az ember nem úgy száll ki az autóból, mintha átment volna rajta egy tehervonat. Az első ülések fejtámláját sajnos nem lehet előre-hátra mozgatni, ezért kicsit messze vannak a fejtől. A kormány, a váltó, a pedálok és a kezelő gombok ergonomikusan ideális helyen vannak. A műszerfal vékony, bőrhatású gumival van beborítva, ami rugalmas tapintású és igényes hatást kelt.

A kormányt nagyon durva bőrrel borították be, viszont emiatt feltehetően az élettartama rendkívül hosszú.

ez az emészthető edition

Ami a középkonzolt illeti, ott van a legtöbb ellentmondás. Az a változat, ami a szerkesztőségünkben volt, enyhén sportos hatást keltő szürke műanyaggal volt díszítve, az ajtókon és a műszerfalon kicsit karbon mintás elemekkel. Ez a kombináció szerintem nem túl giccses, de nem is kelt olcsó hatást, vagyis egész jó. A másik, a „fa” mintás változat, egyenesen kukába való. Először is nem fából van, másodszor meg nem is néz ki úgy, mintha az lenne.

Városban a parkoláshoz jól jön a tolatóradar, bár a rutinosabb sofőröknek nem létszükséglet. Az autó méretei miatt nem alkalmas a gyors cikázásokra és a lámpától-lámpáig való gyorsulásra. Viszont a beépített telefonos rendszernek köszönhetően nem kell sem a fülünkre aggatnunk mindenféle „kütyüket” és a váltás vagy, kanyarodás közben sem kell a készülékkel bajlódnunk. Aki sokat autózik és főleg városban, annak elengedhetetlen ez a választható extra az autójába.

Városon kívül már más a helyzet.

Ezt az autót a hosszú országutakra és az autópályákra tervezték. A 6 sebességes váltónak köszönhetően mind az autó dinamikája, mind pedig a fogyasztása ideálisnak mondható. A teszt alatt 6.5 l/100km-es átlagot produkált. A váltó kezelését illetően nagyon kellemesen csalódtam. Ideális az elhelyezkedése, nem kotyog fokozatokban és a járása is könnyed.

A végsebessége: 210 km/h óra körül van, az ideális utazósebessége hosszú távra 130 és 160 km/h között bárhol megtalálható, attól függ, hogy mennyire sietünk. 140 km/h-nál a fordulatszámmérő mindössze 2500-at mutat és a 0-ról 100 km/h-ra való gyorsulás 9,5 másodpercet vesz igénybe. A dinamikus gyorsulást a 2 literes dízelnek köszönhetően egészen 190 km/h-ig érezhetjük.


szép eredmény

Ha járó motornál nem az autóban, hanem mellette állunk, hallhatjuk a Mondeokra és a dízelekre jellemző hangos, kerepelő hangot, amiből az utastérben szerencsére vajmi kevéske jut be.

A guminyomást akár még a fedélzeti számítógépen is figyelhetjük, ha van rá igényünk és pénzünk.

Az ESP nagyban segít a vezethetőségben a téli csúszós utakon, hogy a másfél tonnás járművet ne találjuk az árokban, ha esetleg elszámítottuk magunkat a kanyar bejáratánál. Igaz, csak legvégső esetben avatkozik be, de még épp időben. Ideális időjárási körülmények között tényleg nagy „állatnak” kell lennünk, hogy kicsússzunk a száraz útról, mert ebben a helyzetben még a kikapcsolt elektronikával is tökéletesen tartja az autó az ideális íveket a kanyarokban. A futómű beállítása jónak mondható egy ilyen behemóthoz és az enyhe ringatózás, amit érezhetünk vezetés közben tökéletesen simítja ki az apróbb kátyúkat, ami mindenképp emeli a vezetési élményt.