Sejtelmes fényesség

Kezdjünk mindent az elején: honnan is ered az elnevezés, mit jelent ez a patetikusan hangzó név, a Phaeton. A görög mitológiában Phaeton, aminek jelentése „fényesség” vagy „ragyogás”, Héliosz napisten és egy halandó nő vagy nimfa fia volt. Phaetont azzal gúnyolták, hogy törvénytelen gyermek, ezért apjához fordult segítségért. Héliosz megesküdött, hogy bebizonyítja, ő Phaeton apja, azzal, hogy mindent megad neki, amit csak kér. Phaeton azt követelte, hogy egyetlen napig ő hajthassa a nap szekerét az égbolton. Héliosz megpróbálta lebeszélni, Phaeton azonban nem tágított, és Héliosz a fogadalma miatt engedett.
Phaeton képtelen volt irányítani a lovakat és a nap szekere olyan közel került a Földhöz, hogy az elkezdett égni. A lángokban egész népek pusztultak el. A talaj kiégett és a folyók kiszáradtak. Füstlepel borította sötétbe a világot. Az óceán összezsugorodott és hamu borította be a Földet. A Föld megmozdult, és Jupiter segítségét kérte.
Hogy megakadályozza a további pusztítást, Zeusz villámot hajított Phaetonra, aki az Eridanusz folyó (a mai Pó) torkolatánál a Földre zuhant.

Peter Paul Rubens: Fall of Phaeton (Phaeton bukása)

Eme kis mítológiai kitekintés tökéletesen igazolja a „nomen est omen” mondást, miszerint a név kötelez vagy nevében a végzete. A Volkswagen a Phaetonnal szeretett volna kitörni a Bogár – Golf – Passat által felépített imageből és a Volkswagen szó jelentése, azaz Népautó körből. Sajnos azonban – és őszintén mondom, hogy sajnos – ez nem sikerült. Ahogy a fenti kis mitológiai történetből is kitűnik, a Phaeton szerette volna tolni egy kicsit a luxus és felsőkategória szekerét az Audi A8-as, Mercedes S-Klasse és BMW 7 szériás barátaival együtt, de ők gonosz módon nem engedték oda, a földre taszították. Pedig a Papa mindent megtett: Drezdában üvegpalotát építtetett a gyártáshoz, hogy ne kelljen neki a kistesókkal együtt növekednie. Megadta neki az összes – a szegmensben elvárható – luxust, a jó anyagokat, a tökéletes technikát. Ez azonban mind nem volt elég ahhoz, hogy a magasba emelkedjen. Nem igazán találták meg a célközönséget. Nyugat-európában egy üzletember nem engedheti meg magának, hogy „népautóval” járjon, inkább a már korábban említett gonosz barátokat választják. Kis hazánkhoz hasonló országokban ismét nem őt választják, hiszen két réteg van akik megengedhetnek maguknak ilyen kategóriás járművet: egyik a kopasz, átlagos ember, combméretével megegyező bicepszet gyúrt „vállalkozó” – ők a nyugattal szemben választják a BMW - Audi - Mercedes vonalat, a másik a bicepsz nélküli, viszont nem vállalkozó réteg, ők járnak Volvo-val, Saab-al, Lexus-al vagy egyéb különlegességekkel. A Phaeton megint kimaradt a sorból, pedig megérdemelné, hogy ott legyen!



Nézzük, hogy miért is?

Az általunk tesztelt példány a legkisebb motoros verzió, persze így sem kell szerénykednie, 3,2 literes V6 szív dobog benne. 241 LE-t ad le 6200-as fordulaton, a 315 NM-es nyomaték pedig már 2400 percenkénti fordulatnál rendelkezésünkre áll. A motor kellemes hangot hallat már a szívási fázisnál is, azonban a jellegzetes V6-os dohogás 4000-es fordulat után jelentkezik igazán, és egészen 6500-ig engedi elforogni a motort, csak itt szól közbe az elektronika.

Az erőt az ötsebességes automataváltón keresztül hajtott első kerekek viszik át a burkolatra (rendelhető azonban összkerékhajtással is). A váltó kellemesen, lágyan kapcsol, három lehetőség közül választatunk: sima „D”, Sportfokozat vagy mi kapcsolgatunk manuálisan. A „D” a vonulós-verzió, beülünk, elfordítjuk a kulcsot, rálépünk a gázpedálra, s lágyan, minden átmenet nélkül haladunk. Sport állásba húzva rögtön változik a karakterisztika, később vált, sőt, ha igazán nyomjuk neki, egészen letiltásig enged minket. Igazából a tiptronicnak nem sok értelme van, mivel nagyon jól sikerült a gyári sport-automata, talán a visszaváltásokat tudjuk jobban kiélvezni.

Tisztára mint egy hajón...

A Futómű, igen jól látják, nagybetűvel van. Légrugó csillapítja a csodálatos magyar utakat, melyek ebben az autóban ülve nem is olyan rosszak, sőt egyáltalán nem érezni semmit. Persze ez is rajtunk múlik, hiszen a futómű keményégét is négy fokozatban állíthatjuk a komfortostól egészen a sportos állapotig. Utóbbiban igazán felkeményedik, az útfekvés és a kormány ellenállása teljesen új dimenziókat nyit meg előttünk, s a több, mint két tonnás jármű rendületlenül teljesít minden kormánymozdulatot. Persze télen sem esünk pánikba! Ahogy leesik a hó, mindenki szenved, hogy valahogy haladjon, mi csak állítunk a futóművön, s a hasmagasságunk megemelkedik. Hab a tortán a keréknyomás belső állítása, szinte már említésre sem méltó?..

A forma klasszikus, megfelelő hosszúság, szélesség és tengelytáv, s máris egy arisztokratikus limuzin áll előttünk. Lágy, ugyanakkor mégis jelentőségteljes hűtőrács, hangsúlyos VW emblémával, melyet a xenon fényszórók fognak közre. Oldalról szintén méltóságteljes és tekintélyt parancsoló a vonalvezetés – szerintem az autó egyik legszebb része a kicsit szögletesre szabott hátsó ajtó és C-oszlop párosítás. Hátulról nézve a jellemző VW hátsólámpák tűnnek fel és a szintén markáns méretű VW embléma.



Térjünk hát át a lényegre: a belső térre, itt igazán kitett magáért a VW. Az ajtót kinyitva érezzük, hogy ez más, mint a gyártó összes többi terméke. Itt vastagsága van mindennek, nem spórolták ki belőle az anyagot, megadták azt, amit a luxus kategória megkövetel. Az ajtó nem csak a keret vastagságától nehéz, hanem a benne található kétrétegű ragasztott üvegtől: nehogy párásodjon, és nem utolsó sorban minden külső hangot kizárjon. Az anyaghasználat harmonikus, sötét barna puha műanyagok, vaj bőrrel, króm és fa kiegészítőkkel variálva. Ilyen jó minőségű anyagok közé került érthetetlen módon kettő szürke műanyag csík a műszerfal mellé, melyek a napsütés hatására felhólyagosodtak- meglehetősen kellemetlen ebben a kategóriában. Helyet foglalva a fotelekben, melyek természetesen minden irányban állíthatóak – elektronikusan, ez nem is kérdés – rádöbbenünk, hogy óriási a helykínálat, akár elől, akár hátul. Az első ülések hűtenek-fűtenek, s mindeközben kellemesen masszíroznak, hátul „csak” ülésfűtés áll rendelkezésünkre. Kellemes rubin és szürke megvilágítás van a belső térben, semmit nem lehet elhibázni, minden szükséges szegmenst apró ledek világítanak meg. Egészséges méretű kijelző vár minket a középkonzolon, kezelése meglehetősen egyértelmű-átlátható. A középkonzol – sőt talán az egész autó - egyik legszebb része az óriási váltókar, melyből sugárzik az erő, s nagyon kellemes, megnyugtató hatású. Apró figyelmesség a designosan eltüntethető pohártartó. A könyöktámasz rejti a gyári Nokia telefonkagylót, ha mégsem szeretnénk a kihangosítón keresztül beszélni. A kormány kellemes hatású, megfelelő vastagságú, s természetesen minden funkciót tudunk irányítani róla, a kilométeróra és fodulatszám mérő közé elhelyezett kijelzőn keresztül.

Hatalmas, és ez nem is a "long" verzió

Műszerezettség terén is jól ellátták a Phaetont, van töltés visszajelzőnk és az olajhőmérsékletet is ellenőrizhetjük. Arra is figyeltek, hogy a harmóniát ne törjék meg, így a szellőzőrácsokat beépítették a fa díszcsíkba, melyek eltakarják, s ha mégis szükség van rájuk, felemelkednek. Minden téren óriási hely kínálattal rendelkezik a jármű. Bármelyik ülésen, bármekkora méretű ember elfér, sőt még a csomagtartóba is kényelmesen be lehet feküdni – iszonyatos mélysége van.