egy szelet gyönyörű motor-történelem

A több, mint 60 éves hagyományokra visszatekintő Vespa mellett képtelenség közönyösen elmenni, amit az együtt töltött napok hatványozottan igazoltak is. Az egyöntetű szeretet és szeretetreméltóság lengi körül, ami az emberekből árad felé. Ez a XXI. században egyedi és felfoghatatlan fogadtatás.

A hightech külsők világában igazi különlegességnek számítanak az olyan klasszikus vonások, amik a mai napig meghatározzák a „darazsak” tradicionális receptjét: az önhordó, préselt lemez karosszéria, az egyoldali több lengőkar és az a kultusz, amit több, mint fél évszázad alatt vívott ki magának nem kevesebb, mint 17 millió eladott példányszámmal.

Az ember mintha egy időgépre pattanna fel és visszarobogna úgy ötven évvel. Az időkapszula magával ragadja és minden porcikája az „élet szép” szavakat duruzsolja fülébe...

Kortól és nemtől függetlenül ennyi elismerő pillantást egy tesztjármű sem zsebelt be, mint a 300 GTS. A legszebb az egészben, hogy a legbúsabbak számára is derülést hozott.

"lebegő" kerék

Az elhízott és túlmotorizált robogók világában, amiben kivétel nélkül az olasz és japán gyártók mindegyike szenved, jelen esetben a teljes robogó paletta legharmonikusabb modelljével állunk szemben. A robogó alapszabályait betartva, annak minden pozitív hozományával felvértezték a legnagyobb darazsat. Mindenek előtt könnyű, filigrán és egy emissziós normáknak tökéletesen megfelelő, modern és erős aggregáttal szerelték fel, miközben olyan külcsínnel áldották meg, ami a kategória szépségévé vagy sármörjévé teszi.

Márpedig van tökéletes robogó!

Megtiszteltetés volt számomra, hogy - az eddig alig 10 km megtett úttal - a 300 Super ártatlanságát szerkesztőségünknek ajánlotta fel. Bár így visszagondolva ez lehet, hogy fordítva történt. Az élmény felejthetetlen volt...

Modern a klasszikusban

A finoman ívelt vonalak és ízléses mennyiségű króm alatt egy modern és környezetbarát blokk dolgozik a maga 278ccm-vel. A négyütemű négy szelepes egység elektromos befecskendezéssel rendelkezik, ami nullkilométeres volta ellenére bársonyosan és kimagasló kultúrával járt. Az euro3-as normák által megzabolázott motor-kipufogó egység menet közben, a nyeregben ülve szinte semmit sem hallat magáról. Ez az érzés tovább fokozza a suhanó varázsszőnyeg érzetet. Amennyiben nem a nyeregből fülelünk, hanem az elhaladó Vespát neszeljük, akkor igenis karakteres és mély baritonú tónusba dorombol a GTS. Ez a „kettős” hangolású trombita telitalálat!

modern a klasszikusban

Olyan kecsesen suhan és fordul a kanyarban, mint ahogy Sophia Loren fiatal korában billegette bájait és olyan „sodrással” teszi ezt, mint maga Al Pacino. Az egyoldali dupla lengőkaros első felfüggesztés a komfortot öt csillagosra emeli, és az első kereket jobb oldalról szemlélve a légies kerékrögzítés zseniális. A PX 200-ra hasonlító hátsó kerék feletti kopoltyúsítása csupán „visszanyihogás a múltba”, az ezzel szimmetrikusan másik oldalt elhelyezkedő pótkereket ne is keressük. Apró szépséghiba, hogy a hűtés imitáció oldalait megcserélték az őshöz képest.

Mint már említettem, a blokk meglepően dinamikusan mozgatja a 151 kg-os önsúlyt. Játszi könnyedséggel lehet vele az autók 95 %-át meglepni, mivel a 0-100-at (saját mérés alapján) 7 másodperc alatt teljesíti, ami példának okáért üti egy T-MAX 500 szintjét. A motor 110-120 km/h sebességen síri csendben dolgozik és a kis kerekek ellenére stabil érzetet nyújt az egyenesfutása. A nyomatékos erőforrás két személy esetén is elegendőnek bizonyul, mindössze csak egy hajszálnyival romlik a menetdinamika. A szélvédelem megfelelő, az első idom- és lámpakiképzés nagyobb tempó esetén is kiválóan eltereli a menetszelet.

Nem tudom, hogy a friss fékek oka vagy alapvetően ilyen az egység, de a fékerő elmaradt a várttól. Ez az együtt töltött közel 300 km során sem javult. Nem azt mondom, hogy gyenge, de nem az a vasmacska típus ami manapság megszokott. Könnyen megeshet, hogy a koncepció része, de egyszerűen nincsen összhangban a motor dinamikájával.

a több mint 60 éves felirat

Vannak olyan értékek, amik örök érvényűek. Vannak olyan gyártók, akik a letett garas mellett mindhalálig kitartanak és teszik ezt sokak örömére. Vannak olyanok, akiknek ez minden pénzt megér és mindenképpen egy kultusztárgyat akarnak birtokolni és egy szelet motor-történelmen szeretnének robogni. Megnyugtatok mindenkit, nincsen elvetemült prémium felár, nincsen irreális különbség egy hasonló motorizáltságú tucat-modellel szemben. Az érzés viszont amit ad, szavakba nem önthető! Egy biztos, Vespa kellene minden pocsék hangulatban lévő, elkeseredett embernek, és akkor a Balatonunk tenger lenne, a kis faház egy vadszőlővel felfuttatott kastéllyá alakulna, és egy nyámnyilából is hős szerelmes trubadúr válna.