De Silva hatosa

Megvallom férfiasan, egy kicsit kétkedve fogadtam a hírt: az új Golf 1.2 TSI verzióját tesztelhetjük, s rögtön DSG váltóval. Kettős érzések lettek úrrá rajtam: egyrészt nagyon kíváncsi voltam a hétsebességes duplakuplungos váltóműre, ugyanakkor hitetlen voltam a mindössze 1197 ccm-es erőforrással szemben. Zilai kolléga győzködött, hidd el, ez bőven elég lesz ebbe az autóba, hogy igaza lett-e? Tesztünk végén kiderül.

A Golfot lehet szeretni, vagy nem szeretni, de a Golf az van. Mondhatnánk közhelyesen is: van, volt és lesz. Minden autógyárnak az életében vannak olyan modellek-elnevezések, melyek eltűnnek, majd egy kis idő elteltével ismét feltűnnek, vagy végleg a süllyesztőbe kerülnek. A Golf a Volkswagen életében nem ilyen, gyakorlatilag emberemlékezet óta jelen van, s mindig vezető szerepet tölt be a kategóriájában. Sikeresen meg tud újulni kívül s belül. Ismét ez történt. A VI-os Golf lendületesebb, fiatalosabb, mint elődje volt. Szemből kicsit morcos a tekintet, ugyanakkor a lendületesség mellett megőrizték a klasszikus Golf arányokat, s formavilágot.


sima öt csillag
Tesztpéldányunk az alapfelszereltségű Trendline változat volt. Nem rejtőzködtek a Volkswagennél, nem a magasabb felszereltségű modell került a tesztflottába, bátran felvállalták az alapkivitelt. Nincs is mit szégyenkezni, minden megtalálható benne, ami szükséges a kényelemhez és biztonsághoz. Légzsákból temérdek mennyiséget találhatunk, a függöny- és térdlégzsákokon keresztül egészen a hátul ülőket védelmezőkig. Már ezen a szinten megjelenik a bőrözött kormány és sebességváltó. A felhasznált anyagok minősége is kiváló, mindenhol puha textúrájú és tapintású, csak egy-két helyen találkozhatunk „kopogósabb” műanyagokkal (a kormánykerék küllőnél, és az ajtón található kapaszkodóknál, habár meg kell jegyeznünk, hogy ránézésre ezek is lágy, kellemes anyagok).

ergonómia és kategórián túlmutató anyaghasználat

A belső formavilág is a lendületesség jegyében született: szép ívek keretezik a műszerfalat, sőt az ajtókárpitokba belevitt hullám is dinamikusságra ösztönöz. Az ülések kényelmesek, a vezetési pozíció könnyen megtalálható. A műszerek jól átláthatóak, esztétikus a megvilágításuk. A klíma és a rádió kijelzője egy és ugyanaz, főszabályként a hangtechnika használja, de amint állítunk a szellőztetésen azonnal átvált a kijelző. A gyári zene tökéletesen szól benne, de nem ez nyújtja a legnagyobb akusztikus élményt.

A CSEND az egyik legjobb tulajdonsága az autónak. Kapcsoljunk ki minden zajforrást, s a városi dugóban őszintén fogunk csodálkozni. Többször ellenőriznem kellett, hogy valóban jár-e a motor egy-egy piros lámpánál, vagy elrontottam valamit s lefulladt. Nagyon jól sikerült a hangszigetelés. Olyan apróságokra is odafigyeltek - hogy semmi ne zavarhassa meg a nyugalmunkat -, mint az ajtókárpitban található óriási tárolórekesz szövetborítása: véletlenül se zörögjön. Pakolás szempontjából sem kell zavarba jönnünk, bőven találunk kisebb-nagyobb rekeszeket az utastérben. A csomagtartó is elegendő helyet kínál, a nyitásánál, pedig ötletes a nagy VW embléma, mely nyomás hatására kifordul, így annál fogva emelhetjük fel az ötödik ajtót, anélkül, hogy a kezünket összepiszkolnánk.

Összefoglalva a belső tér hozta a megszokott Volkswagen minőséget: precíz illesztések, igényes anyagok, kellemes formavilág és kényelem. Másra nem is igazán van szüksége az embernek.

kis motor, nagy nyomatékkal

Nézzük hát a technikai részét a dolgoknak. Mint cikkem elején már jeleztem, egy kicsit kishitű voltam az 1.2 literes motorral kapcsolatban. Tudom-tudom erre halad a világ s ez a jövő. Könnyen elképzelhető, hogy néhány év múlva ugyanezt a Golfot még kisebb motorral, vagy egyáltalán belső égésű motor nélkül fogjuk tesztelni. Zilai kollégám végül meggyőzött, jó lesz ez, hiszen hiába 1.2-es, mégiscsak turbós . Igaza lett. Ugyanazt tudja, mint az 1.6-os szívó, csak itt tisztességes nyomaték áll rendelkezésünkre már alapjárat felett, már-már dízeles a karaterrel van megáldva.

A 105 LE bőven elegendő ebbe az autóba, habár azt hozzá kell tenni, voltunk olyan szerencsések, hogy a hétsebességes DSG váltóval tesztelhettük. Az elindulás és a városi araszolás egy kicsit érdekes. Nem csak nekem volt furcsa, hanem a DSG váltónak is, hiszen a dugóban történő megállást-elindulást és kúszást nem igazán kultiválja, egy kicsit „akadékoskodik”, de amint megvan a fordulat, tökéletesen vált. Több tiptronicos járművet vezettem már, de nem igazán használtam soha a manuális opciót. Azért, mert nem sok értelme van, hiszen általában a „S”port fokozat vagy a „kick-down” tökéletesen elegendő volt, kézi váltással sem lehetett igazán változtatni. Ezzel azonban élmény volt minden egyes fel- és visszaváltás. A duplakuplungnak hála, olyan tökéletesen vált az autó, amilyet ritkán tapasztal az ember. Nincsen benne semmi rángatás a sebességek között, egyszerűen csak azt érezzük, hogy gyorsulunk, illetőleg a fordulatszámmérőn látjuk, hogy mikor is megy végbe a váltás.

vonalaiban nagyon közel van az Golf V-höz

A másik meglepetés a harmadik megtett kilométer után ért: amíg átvettem a tesztautót, megcsinálták az utakat Budapesten. Miért kellett ezzel eddig várni? A VI Golf futóműve ugyanis annyira jól sikerült - hála a nagyautós technikának, vagyis már hátul is többlengőkaros független futóművel találkozunk -, hogy tökéletesen és csendesen egyengeti ki a csodálatos magyar utakat. Kanyarokban is remekül tart, nem csúszik meg lendületesebb vezetésnél sem, az ESP is ott szól bele a játékba, ahol már feltétlen szükséges. Élvezetesen lehet vele kanyarogni, az ESP kikapcsolóját nem rejtették el, de fel sem merül az emberben, hogy hozzá kellene nyúlni.

A motor hangja nagyon kellemes tartományokat üt meg. A 800 alatti alapjáraton, mint már feljebb részleteztem, olyan, mintha benne sem lenne. Közepes fordulatszám-tartományban sem igazán lehet hallani, azonban kigyorsításnál igazán sportos hangokat hallat, néha-néha még a turbó fütyülését is ki lehet venni. 130 km/h sebességnél 2600 környékén forog a kis aggregát. A motorháztetőt felnyitva igazán meglepő dologban van részünk: a motor mellett maradt még szabad hely! Ilyet is ritkán látni manapság, hiszen szinte minden egyes erőmű cipőkanállal van befeszegetve a helyére. A fogyasztás a várakozásoknál magasabb lett, mentünk vele pályán, városi dugóban és országúton, így produkált 7,5 litert. Ez persze könnyen betudható a még „nyers”, keveset futott motornak is.

Tuareges hátsó lámpák

Összességében mit is gondolok erről az autóról? Jó. Nagyon jó. Soha nem kedveltem ezt a kategóriát a mérete miatt. Egyszerűen nagyobb autóval szeretek közlekedni. Most azonban erre rácáfoltak a Wolfsburgiak. A helykínálat bőven elegendő, a kényelem és a biztonság megvan. A váltó egyszerűen remek, kár is rá több szót pazarolni. Ami a kis motort illeti, ha megteszem azt, hogy szelektív gyűjtöm a szemetet, figyelek a környezetre, és ebbe az autóba elegendő az 1,2 literes benzines motor 105 LE-vel (175Nm-rel), akkor miért ne használnám, ha csupán 134 g/km a CO2 kibocsátása. Biztos jobban megy az 1.4 TSI motorral, de ebben a kategóriában szerintem nem kell több.