Sokat bújtam a netet, mire a kívánalmaknak megfelelő példányt megtaláltam. Nehezítette a válogatást, hogy két – nem feltétlen alap extra – benne legyen. Ezek számomra azért voltak fontosak, hogy az oldalbordám kritériumainak is megfeleljen. Az egyik a klíma, a másik az automata váltó volt. Sajnos a jobbik felem nem preferálja a manuális váltókat, az előző terepes is ezért volt ilyen. Jól be tudjuk osztani a használatot, mivel ő nem az az autómániákus mint jó magam, alig pár ezer kilométert tesz meg egy évben. Nála az autó eszköz és semmi több. Na de visszakanyarodva......

Egy átlagos alku után a piaci árát tekintve jól sikerült megvennem, bár tudtam, pár apró javítás költsége még vár rám, de ezzel számoltam. Sajnos többe került a gatyába rázás, mint ahogy kalkuláltam, de hosszabb távra szándékozom megtartani, és nem akarok szerelőhöz rohangálni havonta, ezért belevágtam. A szokásos szűrős, olajos cseréken felül kapott egy kisebb fajta futómű cserét, illetve apró olajszivárgás miatt tömítés cserét, és ha már lent van a hengerfej, egy síkba húzást. Hála az égnek minden alkatrész, ami Suzuki Vitarához való, passzolt a Geo-hoz. Nagyjából összeállt a Törpe, majd tavasszal egy kis fékrendszer felújítás kell még és ágyő!


Mivel az 1.6-os motor automata váltóval csak Suzuki Sidekick 5 ajtós és Geo Tracker 3 ajtós verzióban elérhető, egyértelmű volt a választás. Nem akartam egy alul-motorizált hosszú verziót, sőt kritérium volt a rövid kaszni, ezért lett a Geo a befutó. Így egyébként is jobban hasonlít a két kedvenc típusomhoz, a Samurai és a Jimny minikhez.

A motor egyszerű felépítésű, a futómű sincsen agyon komplikálva, és ott van a – manapság viccesnek hangzó – háromfokozatú váltó, ami meglepően jó. Hosszúak a gangok, de ennek ellenére kifejezetten virgonc a Tracker.
80km/h-ig dinamikus, onnan még akár 150km/h magaslatokba is felküzdi magát. Az ő igazi pályája a kirándulgatás, és a városi szaladgálás. Annak azért örülök, hogy az autópálya sem a kamionokkal való küzdésről szól, 110-120km/h utazó sebességet még éppen szereti. Amit imádok benne, hogy fölényes magabiztossággal mozog minden időjárás-és útviszony mellett, legyen az hó, sár vagy dimbes-dombos hegyoldal.

Elől két felnőtt simán elfér, a hátsó sor inkább nevezhető szükségmegoldásnak. Négy személyes üzemben a csomagtartó jelképes méretű, de lehajtva a hátsó sort hatalmassá alakul a rakodási térfogat. Az egy oldalra nyíló ajtónál jobb lenne egy vízszintesen kettényíló megoldás. Nyilván ezt a kívül elhelyezett pótkerék miatt nem lehetett megoldani, de defektnél áldjuk majd.

A négykerék meghajtásnál három lehetőségünk van. Két keréknél a hátsó kapar, ilyenkor havas időben drift autókat megszégyenítő módon lehet vele kilinccsel előre közlekedni. A 4x4-et az előválasztó melletti kis karral tudjuk működésbe hozni, persze az első tengelyeknél lévő kapcsolót lock állásba kell fordítani, - itt még kellenek az ilyen gépészkedések. A hajtást 4x4 módban tovább tudjuk felezni - sajnos difizár és további nyalánkságok nincsenek -, de ez éppen megteszi, ha nem triál versenyzői babérokra törünk.

Belül a kilencvenes évek japán autóiból ismert műszeregységek fogadnak, minden az örökkévalóságra tervezve. Akad hely az apróságoknak is bőven a váltó környéki rekeszekben, ezzel ellentétben az ajtózsebek jelképes méretűek. A jobb1-en egy majrévas van, ami nem csak dísz. Ebbe bele lehet csimpaszkodni, cibálni, meg sem makkan tőle.



A futóművünk elég feszes, keményen áll az úton és a kanyart sem veti meg. Jól manőverezhető, bár a kormány szervó nélküli, de nem kell erőembernek lennünk a tekergetéséhez. Jól élhető autó, a mostani időjárási körülmények között sárga angyalnak is megteszi, árokba szaladtak és elakadók segítségére lehetünk vele. Fenntartása olcsó, utángyártott és bontott alkatrészekből Dunát lehet rekeszteni. Sok hasznos információt szerezhetünk róla a fórumokon átalakítással, alkatrész beszerezéssel kapcsolatban. Az alig 5000km együtt töltött idő alatt még nem teljesen ismertem meg minden tulajdonságát, de amit eddig tapasztaltam az tetszik. A fogyasztása 7-11 liter között állapodik meg, a nagy átlag a számtani középnél van.

Ezúton kérnék levelet a /szerkesztoseg|igyvezetunk:hu-ra, aki ismer olyan „klasszikus” szakit aki 5-10cm emelést korrektül és nagy műgonddal el tudna végezni a Trackerren.

Talán egy gyenge pillanatomban egy nagyobb motorral, pár centi emeléssel, becsövezve nekivágok vele a Bamakonak. Majd meglátjuk...... , de most még nem a sivatagi sírt szánom neki.