aszfaltba ez a szín beleolvad, itt most nagyot ugrik
A Peugeot kishaszonjárműből családi mindenessé avanzsáló Partnerja - amely még inkább személyautós, mint a teherautós génekkel rendelkező elődje – nagy konkurenciát állít sok drágább egyterű alkalmatosságnak. Kíváncsiak voltunk, mennyire tudja betölteni a családi jármű szerepét és próbára tettük sokoldalúságát.

Az alapkoncepció kicsit változott, itt már nem egyértelmű hogy a tyúk vagy a tojás volt-e előbb. Jó jó, nem mondom, hogy a tervezőasztalnál nem volt ott egy EU raklap, hogy megfeleljen a kishaszon alapnak, de sokkal gusztusosabb, mint elődje - valljuk be -, és egy outdoor verzió kifejezetten pofás darab tud lenni. A far résznél lóg ki a lóláb, ekkor bukik le a Tepee és árulja el magát, a függőleges hátsó kialakítás málházó testvére miatt ilyen és nem gömbölyített. A célközönség - akiknél nem a formai bravúr az elsődleges - ezeket a formai megoldásokat kiváltképp díjazni fogja a négyzetes raktér miatt.

A forma többé kevésbé fel tudja venni a versenyt a dizájnos egyterű sereggel, a „régi” Partnerhez képest látványos előrelépés történt – ez nem vitatható -, és most már nem csak a nagy térkínálatával tud operálni az autó.

Nagy térség

A belső tér anyaghasználata keveset, a műszerfal rajzolata sokat változott. A két tónusú cockpit kevés matt ezüsttel kombinálva jól néz ki. Az anyagok kemények, de textúrájuk következtében emészthetőek, az autóban semmi sem nyöszögött, remélem ez hosszú távon is így marad. A műszeregységek könnyen kezelhetőek és jól áttekinthetőek, minden kézre esik és logikus. A fehér számlapú mutatók napsütésben nehezen olvashatóak le, cserébe este kellemes rájuk pillantani. A kormány széles tartományban állítható, segítségével könnyű megtalálnunk az ideális pozíciót. Az ülések elég oldaltartást adnak, vezetőt és utasát kartámaszok kényeztetik. A hátsó traktus középső helyén sem kell kínokat átélni, hatalmas fej-és lábtér vár minket. Nagy öröm az egyforma nagyságú három hátsó szék. A homok színű ülésről elhihető, hogy nem minden apróság fog rajta nyomot hagyni.

A csomagtér gigászi méretű, a hátsó ülések 1/3 - 2/3 arányban előredönthetők és akár ki is vehetőek. Ekkor a padló sík lesz és közel 3 köbméterre nő a rakterünk. Személyautós mértékkel nézve megpakolhatatlanul naggyá alakul, ami alkalmassá teszi egy kisebb költözésre, vagy lakásfelújítás anyagainak szállítására is.


Rekeszek földjén

Rekeszek garmadája fogad minket, nem jelent itt problémát elrakni ezt-azt, a nehézséget a sok rekeszben való keresgélés jelenti majd. Minden ajtózseb hatalmas, a hátsó szőnyegek és az első ülés alatt is „titkos rekeszek” bújnak meg, az újságokat az első ülések feletti polc fogadja és itt valóban elfér egy-két síkesztyű is a kesztyűtartóban. Felsorolva is sok, a valóságban képtelenség telerakni ezeket. Amit mindenképpen javasolnék – a tesztautóban nem volt sajnos – a két első ülés közé rendelhető tárolót aki teheti, kérje bele. Az ottani tér így nem marad kihasználatlan és további előnye, hogy a kisgyerekek nem éreznek majd állandó késztetést arra, hogy ott álldogáljanak. A gyerekek és a pakolás szempontjából további kényelmi extra az alapáras kétoldali tolóajtó. Nagyon meg tudja könnyíteni, hogy nem egy tágra nyíló, hagyományos hátsóajtóval kell megküzdenünk, miközben a gyerekülésbe próbáljuk becsatolni a kis lurkót.

Régi ismerős



Az 1.6 HDI egység 90 LE-t és 215 Nm-t tudott a nálunk vendégeskedő Partnerban, ezt a blokkot a Peugeot már közel tucatnyi modelljébe megtalálhatjuk. A méltán népszerű egység már régen a piacon van és kisebb módosításokkal a mai napig jól helytáll. Nyomaték maximumát már 1750 rpm-nél megkapjuk, ez a gyakorlati használatban annyit jelent, hogy alapjárat fölött picivel már terelhető a motor. Turbólyuk nincsen, a nyomás azonnal felépül és gázadásra rögtön reagál. Mivel az autó minden lóereje több mint 15 kg-ot visz, nem csinál belőle versenyautót, de az elsőre soknak tűnő 16s 0-100 sprint a valóságban tökéletesen elegendő. 140-150km/h utazó tempót könnyedén tudja, megpakoltan, 4 személlyel is.

A motor hidegen sem hangos, és járáskultúrája kiváló. A hangja csak alapjárat közelében szűrődik be, és magasabb fordulatszám esetén sem zavaró. A teljesítmény csúcsát 4000 rpm-nél adja le, ami egyben az az érték, ami fölé teljességgel értelmetlen forgatni. 130km/h utazósebességnél a fordulatszámmérő 3000 rpm-et mutat, ami 90km/h-nál 2000 rpm. A motorhoz kapcsolt ötsebességes váltó jól kézre esik, de a kapcsolásérzet nem az élmezőnyt képviseli, a fokozatok között hosszú úton és kicsit pontatlanul jár a bowdenes egység.


A teszt alatt vegyesen volt városi és autópálya szakasz, pontosan a gyári adatnak megfelelő 5.7l/100km átlagfogyasztást hozta. Négy felnőttel és csomagokkal együtt, ez nagyon jó értéknek számít.

A futómű hangolása lágyra sikerült, ami nem hátrány - ha országunk úthálózatának adottságait is figyelembe vesszük -, bár terhelten már kisebb oldalszélre vagy kamionok előzésekor dülöngélhet. Erre az autó magassága sem lehet mentség.

Fordulni jól tud, nem kezdi tolni egy sebesebben bevett kanyar esetén sem az orrát, egy elvétett manőver után a jól adagolható fékek úgyis kihúzzák az embert a „pácból”.A kormány elég információt ad az útról, nincsen túlszervósítva, mint ahogy az manapság rossz szokása néhány gyártónak. Fogása és vastagsága megfelelő, viszont meglepődve tapasztaltam, hogy a tesztautónk Premium felszereltségi szintjén sem lehet bőröst rendelni, ez nagy kár.

Vevőközönség?

Elsősorban a családosokat (kettő vagy több gyerekkel) említeném, ezen felül a kiránduló és túrázgató fiataloknál sok örömet okozhat praktikumával. Sőt, igazából mindenkinek ajánlom, aki sok motyóval és sok személlyel autózik, de nem akar ugyanekkora belsőtérrel rendelkező egyterűre 1 Millió Forinttal többet áldozni.