nem volt szerelem, de elvoltunk...

Miután sikerült minimalizálnom a válságból eredő veszteséget, belevetettem magam az autókeresésbe. Nálam az autóvásárlás nem ésszerűségen alapszik. Vannak modellek, amikért megbolondulok, és van olyan, amit ha ingyen adnának, sem kellene. Ezt előrebocsátom a történet folytatására nézve, mivel a következő modellek cseppet sem tartoznak egy kategóriába.

Az autós-szakújságírás naposabbik oldalához tartozik, hogy hétről-hétre más-más autó vagy motor kulcsa áll rendelkezésemre. Igaz van, hogy akad ínségesebb idő, de volt már arra is példa, mikor 5-6 járművet kerülgettünk, s a bőség zavarában nem győztünk „zsugázni” a kulcsokkal. Ebből adódóan van lehetőségem arra, hogy a saját jármű vásárlása esetén kizárólag az élményfaktor alapján választhassak. Mivel szeretek spórolni, s még inkább szeretek beszorult utolsó darabokra alkudni, így bukkant fel a horizonton kettő autó.

a kép illusztráció, de múlhatatlan vágyat érzek iránta

Az egyik egy Mazda MX-5 NC 1.8, lehetetlen ezüst színben, de a bitang jó ár miatt pont nem érdekelt volna; míg a másik kiszemelt egy Subaru Impreza WRX, ami a megszokott kék színben feszített. Természetesen mindkét autó 0 kilométeres volt, ami számomra azért lényeges, mert képtelen vagyok levetkőzni olyan fóbiákat, ami a hozzá nem értő, a géppel bánni nem tudó antiautósok miatt keletkezett bennem, s ezt csak tetőzte azon tapasztalataim sokasága, amiket, a lábamat lejárva baráti szívesség gyanánt, autók szemrevételezése során szereztem. Az tény, hogy a tuti használt példányok jellemzően hirdetés nélkül, ismeretségi körön belül cserélnek gazdát.

Visszakanyarodva...

Komoly hendikep volt az MX-5, ami történetesen a kedves ismerősöm ügyvezetése alatt álló szalonban várta leendő gazdáját. Kaptam jó árat, s eztán pár napig még győzködtem magam, hogy két ülés valóban elég. Tudatalatt kérettem is magamat, magammal szemben. Végül nem is tudom, ki nyert!? Pénzt készítve hívtam Zsoltot, hogy akkor tenném a letétet a kis szürkére, mire jött a válasz, hogy a csoporthoz tartozó egyik fejes kinézte időközben, és már le is foglalózta a fiának. Próbáltam mindent, de a folyamat előrehaladott volt, az én esélyem meg azzal együtt csökkent. Fejemet vertem a falba, hisz a saját magam tökölése miatt, egy tuti autóról és egy tuti vételről csúsztam le.

a kép illusztráció, s egyre inkább bánom...

Miközben a lelkem elhasznált már egy százas papírzsepit, halvány reménysugárként találtam rá egy szegedi Subaru kereskedésben beragadt WRX-re. Ismertem az autót, sokat állt az importör szalonjában - azt gondolta a vidéki kereskedő könnyen eladja, de a hirdetett áron 'érthetetlen módon a kutyának sem kellett. Azért bepróbálkozva kértem egy árfinomítást tőlük, oszt' alszok rá párat. Erre is elfogadható árcédulát akasztottak számomra, megkezdődött a fontolgatás. A szimmetrikus négykerekes mellett voksolni egyértelműen csecse döntés, csak ugye ott van a 15-20 literes fogyasztás, ha az ember rendeltetésszerűen használ egy Subit. Megint meggyőztem magam, és mindenki mást, aki a témában érintett volt, s amúgyis, a sajátba tekert évi 5-10e kilométernél kibírható ez az érték. Sejthető a folytatás?! Nem lesz nagy csavar: pénz elő, kereskedőt hív, hogy most viszem a lóvét, csomagolja a verdát! – jött újra a letaglózó választ: "eladtuk”. Én meg ráadásul naivan meg is kérdeztem, hogy mennyiért, ha szabadna tudnom, amire a konkrét szám az én 1-2 héttel azelőtti alkum alatt volt fél millióval... Na itt már nem csak hogy szíven szúrtam magam egy bozótvágóval, de még jól meg is forgattam párszor.

"hurrá!”

Ekkortájt már 2009 ősze volt, s én kezdtem feladni. Ilyen két autóról csak egy ökörállat tud lecsúszni 3 hét leforgása alatt. Úgyhogy e projektet stornóztam. Különben is, a tél már a küszöbön toporgott, belém meg egy hideg reggel a fagy csontig hatolt, s elültette a gondolatot, kellene egy Vitara vagy Samurai vagy valami ehhez hasonló szétcsaphatatlan 4x4-es. Pár hét keresgélés után rátaláltam egy remek állapotú darabra, és tanulva az eddigiekből a szemrevételezésre készülve pénzt a zsebbe, ha jó lesz, veszem-viszem. Ketten mentünk, két kocsival jöttünk!Azokra az esetekre kiváló volt, mikor nem volt más egyébhez nyúlni - remekül teljesített hóban-sárban, tökön-paszulyon.

a kép nem illusztráció

Úgy terveztem, kitelelek vele, és azután akár meg is maradhat, mivel Stégner Zsolt (Mazda Budaörs ügyvezetője) kárpótolva a lecsúszott MX-5-ért, gáláns ajánlatával, egy tavasszal érkező példányt ajánlott jópénzé'. Tökéletes autópark, élmény élmény hátán. Miközben majd a Tracker jól megérdemelt nyári szabadságát tölti, az MX-5-t "hajtom”, ősztől-tavaszig meg fordítva.

A koncepció jó volt, csak a válság utolsó fuvallata érintett gyenge pontomon. Nem várt és cseppet sem csökkentő kiadások mellett a "Miatát a garázsba” terv ismét lehúzva a vécén.

A sikeresnek mondható oldal elindulása után csak úgy telítődött a naptárunk a tesztautókkal, hetekig be sem lett még indítva sem a kis 4x4-esem. Hírszerkesztő kollégám, mivel a Hungaroring szomszédságában lévő dimbes-dombos, kicsit sem betonozott úthálózattal rendelkező területre költözött, kézenfekvőnek érezte, hogy elszeresse a Vitarát. Racionális és gazdasági érveket mérlegelve gyors döntés volt, porfogónak az udvarra nem kell, így hát kezetráztunk erre is.

Megérkezett a nyár, jött a motoros szezon, és egyértelmű, hogy a szél és a szabadság érintésével ilyenkor eszébe sincs az embernek egy dobozban párolódnia. Egyedüli fájó pont volt ebben az időszakban a július eleje, mikor is egy a huszadik jubileumi évfordulójának kapcsán hozzám kerülő modell az MX-5 lett. A megforgatott macséta ezzel át is fúródott gerincemen. Mérhető fájdalmak közepette tudatosult bennem, hogy miről maradtam le, kétszer már a történelmemben.

karikatúra rólam, Frey Péter kollégám ceruzájából

Bejött az ősz, a motorok elfogytak s már az idő sem volt azokra megfelelő. Nosza vissza az autókhoz! Ekkoriban volt viszont, hogy a jól dübörgő és remek látógatói számmal rendelkező igyvezetunk.hu vérfrissítésért könyörgött. Az új tervek megvalósításához és véghezviteléhez nem autókról kellett cikkeket írnom, hanem ezt másokra "hárítva” és csupán a háttérből kontrollálva a napi életet, az újítás mozzanataira kellett koncentrálnom.

Az alakuló Transit Cosworth igyvezetunk.hu busz alapjával bármikor útra tudok kelni, de vannak azok a helyzetek, ahol a rozsdától kissé már sercegő karosszéria nem kívánatos irányba billenthetne bizonyos megbeszéléseket. Így hát ismét terítékre került a saját autó vásárlása.

Szempontoknak a következőt állítottam fel: legyen erős, lehetőleg hátul (vagy mindenhol) kaparjon, pontos futómű/váltó/kormányzás kell, legyen nagyon megkímélt, törésmentes, a fogyasztás nem számít, és nem utolsó sorban a megbízhatóság jellemezze, mivel annál gyűlöletesebb nincsen, mikor a fél életét a szervizben tölti az ember. A nulla csomagtartó nem elfogadható, ezért is esett ki a fentieknek 70%-ban megfelelő Opel GT is, ami a parasztos megoldásai ellenére egy szerethető darab.

a kép nem illusztráció, de csak az maradt...

Az EVO-k az edzőautó mivoltuk és felhozataluk miatt levesbe kerültek. WRX/WRX Sti szintén, csak itt a kizárás alapja, hogy Dunát lehet rekeszteni a porrá zuzott példányokból. MR2-ből kevés volt ekkortájt a felhozatal. Jó állapotú MX-5 NC ugyan akadt, de ha egyszer lesz egy, akkor az szőr új kell, hogy legyen...

Két modell maradt, amit minden tekintetben megfelelőnek találtam. Egy a már nem gyártott, de utánozhatatlan Honda S2000, amiből egy makulátlan 8 évesért is komoly összeget kér el egy hozzáértő gondos gazda. A másik esélyes a végtelenül ellenmondásos, hisztisnek ítélt, szervizigényesnek mondott, Wankel motoros Mazda RX-8. Előbbiből volt, ami érdemesnek tűnt arra, hogy megvegyem, RX-8-ból gyakorlatilag egy sem. Financiális és racionális érvek alapján azonban kezdett az RX felé billeni a mérleg nyelve. Hidegen hagy ugyan, hogy aki az autómban hátul helyet foglal, mennyire érzi magát kényelemben, de a lehetőséget mégis megadva és a használható méretű csomagtartója mellett még egyedi motorfelépítésének köszönhetően eldöntöttnek látszódott a kérdés - főleg akkor, mikor rátaláltam egy makulátlan példányra.

a kép illusztráció

Hívtam is az autó tulajdonosát, s közben felfedezni véltem a képeken, hogy Mazda Budaörs rendszámkeret virít rajta. Kiderült, hogy az autót jó ideje ott szervizelik, s egy garancia időn túli méltányossági - erősebb önindító – szerelés alatt állt. Remek, mondtam magamban, ha az autó valóban fedi a képeken és szóban felvázolt állapotot, akkor megveszem. Másnap érdeklődve érkeztem már délelőtt a Mazdába.

Stégner Zsolt és Kálmán Zsolt (szervízvezető) minden az autóról ismert információt megosztottak velem. Nyugtattak, hogy remek tulajdonosa van, a vezetett szervízkönyv és a digitális szervízkönyvben foglaltak alapján mindig minden időben (sőt korábban) cserélve lett, a mutatott kilómeter valóban csak 76e, az autó valóban sérülés- és törésmentes. Az összes elemén gyári értéket mértünk, felemeltük, megcibáltuk, minden stimmelt.

a kép már nem illusztráció

A Wankeleknél tán legfontosabb, ha használtan, gondos kézből vegyük. Jelen esetben egy a bolygó duggatyúsoknál nehezen mérhető motor állapoti adatlap is segítségemre szolgált, amihez a műszert, a Budaörs számára, a Wankel szaktekintélynek számító Kincses István adta rendelkezésre. Az RX-et garanciális ideje alatt a D&W szervize revíziózta, aminek karmestere szintén a Kincses Pista.

Megkérték az árát, a kínált példányok sorában a legdrágábbak közül való volt, de a feddhetetlen előélet, a kiváló állapot miatt, egy kevéske alku után nem tétováztam, s Mikulás a puttonyában ezzel érkezett hozzám.

Pár apróság és módosítás után, magamhoz mérten soknak számító 4000 km-t tekertem bele, 6 hónap alatt. Hogy mik és milyenek a tapasztalataim, hogy örömöt okoz vagy bánatot hoz, az egy következő kiadós cikk során, hamarosan kiderül! Előzetesben annyit mondanék, álmomban sem gondoltam volna, hogy ismét egy beláthatatlan dilemma-halmazba szaladok bele...