Egy nagy Suzuki

Az eredetileg Japánba és az Észak-Amerikai kontinensre szánt Kizashi az ottani piac szellemiségét tükrözi és a Suzuki mindent megtett, hogy levetkőzve a névhez társított előítéleteket, a szegmensben helytálló autót készítsenek. Ennek megfelelően a külső kialakítás markáns és meggyőző, mindent megtettek, hogy a Suzuki formanyelvét használva sportszedánt alkossanak. Az ügyesen szélesített vállvonal és kerék dobok, illetve a szűkített ablakok megtették a hatásukat. Az orr kialakításában kicsit a Grand Vitara köszön vissza, de a dinamikusabban rajzolt vonalak és részletek, például a hátsó lökhárítóba épített háromszög alakú kipufogócsonk, hozzáadásával mégis más lett. Összességében véve tehát a Kizashi, külcsín tekintetében, a kategóriában megüti a mércét és egyedi, mással nem összetéveszthető formavilággal bír.

A belső tér kialakítása is illik a közel tízmilliós vételárhoz, igényesek a burkolatok, egy japánban gyártott autóhoz méltóan, jól illesztettek az elemek. A belsőben inkább csak a csomagteret érheti kritika, hiszen a 461 literével alulmarad a kategória többi szereplőjéhez képest. A felszereltségen, illetve annak variálhatóságán is erősen meglátszik az "ez van, ezt kell szeretni" állapot.

A kiváló audió-rendszer, a bluetooth illetve USB csatlakozás és a kulcs nélküli indítás remek dolog, de ezeken kívül olyan alapvető hiányokat találunk, mint a még extraként sem kérhető navigáció és a holttérfigyelő. Ezek manapság, a jobban felszerelt közép-kategóriában, legalábbis választható opcióként szerepelnek.


Sokat utazóknak

A 2,4 literes, benzines szívómotor kialakítása meggyőző. Bár technikailag az 500 ccm / henger lenne az ideális, amitől ez az erőforrás kerek száz köbcentiméterrel (600 ccm / henger) tér el hengerenként, mégis kellemes a motor karaktere. Ezt tulajdoníthatjuk a közel négyzetes furatkialakításnak, melynek hála mind a teljesítmény, mind pedig a nyomaték görbéje szépen ível. Ugyan a CVT váltó miatt veszít az autó a dinamikájából, hiszen kézi váltóval egy egész másodpercet spórolhatnánk a "nullaszázon", 8,8 mp helyett 7,8 mp alatt teljesítve a távot, az összhatás mégsem annyira lomha - bár kétségtelenül a nyugodt autózást favorizálóknak kedvez, ezért az országot gyakorta átszelők kedvence lehet.


A fokozatmentes váltóval párosított 178 lóerős motor, az utazósebességet elérve, alacsony fordulatszámon és nagyon kellemesen szól. Más kérdés a kigyorsítás, ilyenkor ugyanis erősen behallani azt a náthás elefántot, aki a motorháztető alatt az ormányát fújja. Nem tudtam eldönteni, hogy egyedi hiba-e, de a tesztelés alkalmával, pont a 130 km/h autópálya tempónál, 2400-as fordulat környékén, vibrálás lett úrrá az autón s ez sajnos a hajtáslánc felől érkezett. Ha történetesen szériahibáról van szó, akkor ez súlyosan csorbítja az autó presztizsét.

Kinek az autóját vezetem?

Felmerül az emberben a kérdés: mit gondolt a Suzuki? Ki a vevőbázisa ennek az autónak? Nos, kis piackutatásunk érdekes végeredményt produkált. Ott vannak először is a Suzuki flottát üzemeltető cégek és azok vezetői, másodszor néhány jómódú Suzuki-őrült és végül, legnagyobb számban, azok a Magyarországon dolgozó japán közép-vezetők, akik nem akarnak nagyon kitűnni a tömegből. Utóbbiak is lehet, hogy meggondolják majd magukat, ha megtudják, hogy igencsak nehéz ezzel az autóval nem-kitűnni, ha csak 10-20 példányt tervez értékesíteni belőle maga az importőr is.