Egy szombati napon kirándultunk el Budapest egyik bevezető útja mellett található - meglehetősen nagy - Citroën szalonba. Ketten mentünk: jómagam Piri, valamint Tóbiás, aki jelen esetben egy jól szituált úriember, aki a dolgos évek után egy kényelmes, új autót szeretne vásárolni. A kezdet kicsit nehézkes volt, hiszen a szalont éppen felújítják – ez dicséretes, figyelnek a kellemes és modern környezetre – így a bejáratot nehéz megtalálni.

A sikeres bejutást követően egy fiatalember siet segítségünkre, aki rögtön elnézést kér a felfordulásért, és azonnal megnyugtat, hogy vannak kiállítási darabok, azonban sajnos csak a szerviz területén tudja megmutatni őket. Megkérdezi, hogy van-e konkrét elképzelésünk a modellt, illetve a felszereltséget és motort illetően. Ismerteti velünk a Citroënnél használatos felszereltségi szinteket. Az általunk elképzelt modellből - C5, dízel, bőrös – rögtön kettőt is tud mutatni: egy modernebb dízelt manuális váltóval és az előző szériást, automata váltóval. Ismerteti a speciális rugózás előnyeit, s megnyugtat, hogy ez már korszerű rendszer, a meghibásodás lehetősége minimális. Felmérve a vásárlót és a kinézett típust, kisebb hangsúlyt fektet a száraz műszaki adatok ismertetésére, inkább az autó különlegességeit, érdekességeit mutatja be.


Érdeklődik, hogy ragaszkodunk-e null kilométeres autóhoz, mivel pont ilyen tesztautójuk van, melynek eddigi futásteljesítménye tízezer kilométer alatt, felszereltsége a mi elképzelésünknek megfelelő, azonban lényegesen kedvezőbb árat tud rá mondani, mint a kiállított darabokra. Sajnálattal közli, hogy brossurával, és hitelajánlatokkal a felújításra tekintettel nem szolgálhat, azonban a héten mindenképp átküldi e-mailben, amennyiben nekem megfelel – becsületére váljon, valóban átküldte. Tesztvezetésre nem volt lehetőség, azonban a következő hétre tudott adni egy időpontot.


Megköszöntük a lehetőséget és távozni készültünk, a fiatalember kifelé megmutatott még egy érdekességet: egy eredeti állapotú DS-t.