Az interneten találtam rá erre a kereskedésre és mivel utam abba az irányba vezetett - összekötve a kellemeset a hasznossal - távcsövem célkeresztjében már láttam is őket. A szalon címének közvetlen közelében több másik gyártó szalonja is képviseli a márkáját. Ez már jót jelent, dörzsöltem a tenyerem, hiszen a sok egymáshoz közeli résztvevő a vásárlók mekkáját feltételezi.
Megérkezvén a címre és kiszállva az autóból, biztos voltam benne, hogy a szemem káprázott és a navi tévedett.. de nem. Egy
Citroën szalon előtt állok, mint az a bizonyos szamár, csak éppen fejvakarva, forgolódva. Nincs mit tenni gondoltam és már indulok vissza az autóhoz,
amikor egy csöppet sem barátságos hangsúllyal elhangzó "miben segíthetek?" üti meg a fülemet. Válaszomra, miszerint "Mitsubishi érdekelne, de nem találom a szalont." - azonnal érkezik a felelet: "Ez volna az". Igen.. a
Mitsubishi szalon egyben a
Citroën kereskedés.

A többszörös
Dakar győztes márka magyarországi képviselete bizonyára el lett zsibbasztva a szalon témáját illetően. Mielőtt beléptem volna tényleg feltűnt az üvegépület felületén egy elhanyagolható méretű
Mitsubishi logó, de bent nulla darab három gyémántost láttam. Ez nem volt biztató, de gondoltam ebből a hátrányból tuti tudnak és akarnak is értékesíteni. Tévedtem.
Az értékesítő átlagosan jól öltözött,
unott
fiatal volt (max. 30-as), akinek a tekintetén és a motiváltságán még a pénteki lazítás foszlányai voltak tetten érhetők. Árlistát nehezen, míg prospektust egyáltalán nem kaptam. Az indoklás egyszerű: nincsen. Igazat kellett adjak, hát mit is keresne egy
Citroën szalonban
Mitsubishi prospektus?
Az engem érdeklő autóról csak annyit tudtam meg, hogy az óhajtott színben és felszereltségben az importőri készleten nincsen. Az általam alakított vevő volt annyira átszellemült hogy elszomorodjon, mivel - szerepe szerint - ő már a fa alá szerette volna tenni a cápaorrú kulcsait, de az értékesítő semmilyen segítőkészséget nem tanúsított.
Az
fiatalember empatikus készsége mellett a kereskedői vénája is alulfejlettnek tűnt és láthatólag eszébe sem jutott, hogy más motorizáltságú modellre, esetleg színre vagy felszereltségben más autóra próbáljon rábeszélni engem. Ezt annak ellenére sem tette, hogy az elhatározásom a választott modellel kapcsolatban érezhetően képlékeny volt. Kihagyta ezt a ziccert, ám legyen. Kértem hiteltáblát és egy jó árat, mondván, hogy akkor esetleg meggondolom a gyártásból való rendelést. Hitel tábla, ha lassan is de volt, jó ár viszont csak annyi, mint
kiadós svédasztalos reggeli Etiópiában. Nevetségesen kevés kedvezmény és a sablonos "metál fény ajándékba" mondat hangzott el mindössze.
Mellékesen mint húzómodell, a gyártó kínálatában itthon, erre a típusra indulásnak nagyjából 3-400 000 Forintos árat szoktak "kidobni". Ezek
után gondolom, mondanom sem kell, hogy a próbakör mint olyan - autó és invitálás hiányában - elmaradt. Természetesen egy importőri
tesztautó átkérésének a gondolata tesztvezetés céljából meg sem
fordult a kereskedőnk fejébe.
Kezemben egy árva hiteltáblával, katalógus, kedvezmény és névjegy nélkül kisétálva a szalonból tova álltam és hátra se néztem.