Az autó a maga idejében innovatív megoldásaival, dinamikus, ugyanakkor kimagaslóan kényelmes vezetési élményével nagy megbecsülést váltott ki. A futurista vonalvezetés, a következetesen magas minőség, a "repülő-szőnyeg"-nek is becézett felfüggesztés és a kitűnő teljesítmény messze kiemelte a kor többi autója közül.

Az SM 1971-ben, a rákövetkező évben harmadik helyezést ért el az Európai Év Autója megmérettetésben - az első helyre a Citroën GS került. 1972-ben pedig az amerikai Motor Trend Car fődíját nyerte el.

A speciálisan átalakított Maserati V6-os motorral a tető alatt, az SM kora egyik leggyorsabb elsőkerék meghajtású autója volt. A csúcssebessége elérte a 220km/h-t. Ezzel a teljesítményével nem is váratott sokáig magára az első siker: 1971-ben az SM nyerte a Marokkó Ralit.

A technikai újdonságok terén is úttörőnek számított: a kormány szervó rendszere egyedülálló módon tette könnyen kormányozhatóbbá alacsony sebességnél miközben nagyobb sebességnél növelte az autó irányíthatóságát.

A Citroënekből jól ismert hydro-pneumatikus felfüggesztési rendszer lehetővé tette az automatikus magasságszabályozást, a 6 reflektort pedig szintén automatikusan igazította a változó szöghöz. A négy kereket független kétkörös szervó rásegítéses tárcsafékek fékezték, melyek fékereje autmatikusan igazodott a terheléshez és a súlyeloszláshoz.

Olyan híres emberek választották garázsuk ékítésére az SM-et, mint Jay Leno amerikai showman, Charlie Watts a Rolling Stones dobosa, Graham Greene író és a színész Lee Majors. A Francia köztársasági elnökök George Pompidou-tól egészen Jacques Chirac-ig két különlegesen módosított 'présidentielle' modellt használtak, melyet Henri Chapron alakított át a speciális igényekre.