Ismerik Mucsi Zoltánnak a stressz levezetésére szolgáló ötleteit? Naponta mindössze egy szál cigi, egy tuti nő, na és persze nem inni kell, hanem kitalálni valami megoldást. Kiváló mindegyik, az nem vitás, de egy ideális világban efféle trükkökre nem lenne szükségünk, egészen máshogy működnének a dolgok. Véleményem szerint így:
 |
| Valamivel kívánatosabb, mint a Xanax. |
- Doktor úr! Úgy érzem, már orvosi segítséget igényel a problémám. A munkám rendkívül stresszes, ráadásul alig van mellette szabadidőm, és olyankor se tudom mivel levezetni a munka által okozott feszültséget. Félek, hogy ennek az állandó stressznek, amiben élek az egészségem látja kárát. Tudna esetleg valamit ajánlani?
- Nagyon örülök, hogy ilyen problémával fordult hozzám. Az önhöz hasonló betegeknek, akiknél ilyesféle panaszok jelentkeztek, az utóbbi időben egy az orvostudomány által nemrég felfedezett új gyógymódot javasoltam. Úgyhogy felírok magának is egy roadstert.
- Egy mit?!
- Egy roadstert. Tessék, fogja, itt a kulcsa. Ott áll a többi között a hátsó parkolóban, magáé balról a harmadik, egy Fiat Barchetta.
- Maga most ugrat engem Doki?
- Ugyan miért ugratnám? Tudja, 1989-ben a Mazda bemutatta az MX-5-ös modelljét, amit egy akkoriban kihalófélben lévő kategóriában indított, a roadsterek között. Óriási vezetési élményt nyújtott és a kevésbé tehetősök számára is elérhető volt. Egy idő után az orvostudomány is kezdett felfigyelni rá, ugyanis az olyan tulajdonosainál, akiket vásárlás előtt depresszió gyötört, komoly javulás mutatkozott. Az MX-5 pedig Guiness rekordot állított fel, mint a világ „legkeresettebb kétüléses sportautója”.
- Aha, eddig világos, de akkor nekem miért nem egy ilyen MX-5-öst ír fel?
- A Mazda sikerén felbuzdulva, miután látták, hogy milyen lehetőségek rejlenek a roadster kategóriában, más autógyártók is szépen sorban elkezdték megjelentetni a maguk kabrióját ebben a szegmensben: MG F, új Alfa Spider, BMW Z3, Fiat Barchetta.
- Ezt értem Doki, de miért pont a Fiat?
- Mivel már régóta ismerem magát, tudom, hogy sokat ad a megjelenésére, és bár az MX-5, az Alfa Spider, meg a Z3 is nagyon jól néz ki, de ebből a szempontból szerintem egyértelműen a Barchetta viszi a prímet.
- Akkor már csak egy valamit áruljon el nekem. Hogyan gyógyíthatnám meg ezzel magam?
- Pofon egyszerű az egész. Csak keressen egy éles kanyarokkal teletűzdelt útszakaszt, nyissa le az autója tetejét, és kezdjen el a közlekedési szabályokra fittyet hányva, országúti vadállat módjára vezetni. 10 percre sincs szükség, és máris sokkal jobban fogja érezni magát.
- Hát akkor azt hiszem, én már nem is zavarok tovább. Inkább gyorsan hozzálátok a kúrához.
- Váljon egészségére!
 |
Ugye milyen szép álom? Egy ideális világban valahogy így kellene működniük a dolgoknak. Az idegileg kikészült autóbuzi elmegy a háziorvosához, aki már rögtön írja is fel neki a
roadstert. Ha nagyon súlyos esettel van dolga, akkor pedig a
Ferrarit, vagy a
Lamborghinit.
A továbbiakban nézzük meg, mégis miként
szolgálhatná egészségünk javát egy Barchetta. Azt hiszem, legfőbb
vetélytársát az MX-5-öst senkinek nem kell bemutatnom, mivel autós körökben már kezd lassan kicsit olyanná válni az említése, mint a TV-ben minden karácsonykor a Reszkessetek betörők századszori ismétlése.
A maga műfajában mindkettő remek, csak már kicsit
unalmasak sokadszorra, de hát mit csináljunk, ha
egyszerűen nincs jobb. Mondjuk ez, főként a Reszkessetek betörők esetében vitatható, de például a Barchetta
miatt egy picit talán az MX-5-ösnél is.
A Barchetta és az összes többi kategóriatársa közötti legfontosabb különbség,
amit a doktor bácsi sunyi módon elhallgatott előlünk,
az elsőkerék-hajtás. Fontos alapkövetelmény egy
sportautó esetében, hogy hátul hajtson, emiatt a
Fiat
kabrióját már
sokan komolyan se veszik. De nekünk nem szabad ilyen előítéletesnek lennünk,
ugyanis a
futóművével jócskán sikerült pótolnia ezt a hiányosságát. Az újságírói beszámolók alapján, akárhogy cibáljuk a kormányát, nem kezd billegésbe, hanem tudomásul veszi, hogy egy rendkívül súlyos eset, egy valódi elmebeteg ül a kormánynál, és rögtön
visszatéríti a karosszériát a stabil, nyugalmi állapotba. Kanyarban szinte
teljesen semlegesen viselkedik, alig venni észre, hogy az eleje húzza, nem pedig a hátulja tolja. Mindemellett ne feledkezzünk meg arról sem, hogy tapasztalatlanabb,
kevésbé rátermett sofőrök számára biztonságosabb az elsőkerék-hajtás. Ráadásul, a mellékhatások elkerülése végett, még
a fékjei is nagyszerűek.
Azonban egy igazi autómániásnak még csak el se kell indulnia vele,
már a megpillantásától is garantáltan jobban fogja érezni magát. Az Andreas Zapatinas által tervezett autónak van a korabeli kategóriatársaival összehasonlítva a
legeredetibb formaterve.
Nagyon szép a régi
sportautókra emlékeztető első és hátsó sárvédő-domborítás, az elöl közös búra alá bújtatott ikerlámpák, a lapos hűtőmaszk és persze a két külön részből álló hátsó lámpa. Ha mindez nem volna elég, akkor ott vannak még a kilincsek,
amiknek a használata
kezdetben igen szórakoztató lehet. Egy parányi fém pöcköt kell megnyomnunk,
amit ha sikerül eltalálnunk, akkor kiugrik a szintén nem túl méretes nyitókar. Kíváncsi lennék a Barchetta tulajok véleményére, hogy később is megmarad a kezdeti lelkesedés, vagy egy idő
után már kezd fárasztó lenni a
körülményes működésű kilincs használata?
 |
| Ezek után végképp nem tudom megérteni azokat, akik fekete Barchettát vásároltak. |
A belseje szintén
nem okoz csalódást, nem érezni, hogy kifogytak volna az ötletekből. Jól néznek ki a karosszéria színére festett részek, ráadásul az ajtókon sincs végig kárpitozás, van ahol csak a
színre fújt fém felület látszik,
amihez hasonlóval ritkán lehet találkozni. Tovább fokozzák a sportos hangulatot a gyárilag
fehér számlapokkal ellátott csőműszerek, a hat órától induló mutatókkal és a középre helyezett
fordulatszámmérővel.
Az
utastér
méreteiben felülmúlja az MX-5-ösét, csukott tetővel is, csak a
tető nyitása-csukása az, ami bonyolultabb. Nehezebb felemelni a ponyváját, és a takaró lemez
miatt feltétlen ki is kell szállni belőle, de mennyivel szebb így, mintha csak az összehajtogatott ponyva látszódna. A csomagtartó a maga 165 literjével a kategóriában még elfogadhatónak számít.
 |
| Látják azt a vékony ezüstszínű csíkot az ajtón? Na, az a kilincs. |
A karosszéria és az
utastér nézegetése egyaránt nagyon kellemes időtöltés, de a becsavarodott autóbuzik számára
a gyógyuláshoz vezető út lóerőkkel van kikövezve. Szám szerint 131-el. Ennyi leadására képes az egyetlen 1.8-as, négyhengeres, változó szelepvezérléssel és változó hosszúságú szívócsővel ellátott motor,
amivel árulták a Barchettát. Pontosan
ugyanez a motor szolgál a Fiat Coupé alapváltozatában és egyes
Stilókban is.
Nagyon pörgős kis motor,
amivel a százra való gyorsulása mindössze 8.9 másodpercig tart, a végsebessége pedig 200 körül alakul. Mondjuk ehhez társul egy
városi 9-10 literes fogyasztás,
ami ha nyomják neki, felszökhet akár 11,
urambocsá’ 12 literre is. Viszont a
váltója szintén pazar: rövid úton és könnyedén kapcsolható.
 |
| 2002 és 2004 között szünetelt a gyártása, majd az újbóli beindítástól már a modellfrissített változatokat szereltek össze, amiknek az elejét is és a hátulját is kicsit átszabták. |
Ez eddig mind szép és jó, de egy olasz autó esetében nem mehetünk el szó nélkül a
megbízhatósága mellett sem. Sajnos szinte minden Barchettában
meghibásodik a vezérlésmódosító,
amit cserélni kell, valamint szintén jellemző hiba a Hitachi márkájú – vagyis a rivális ferdeszeműek által készített –
motorvezérlő elektronika befuccsolása. Mi ez, ha nem szabotázs a
japánok részéről? Mindezek mellett még a központi zár és az
elektromos ablakok szoktak vacakolni, de azt hiszem ennyi
jó tulajdonság mellett, még ez a
pár típushiba is elnézhető neki.
Mindezek alapján nagyon jó autónak tűnik, a kérdés már csak az, mennyiért lehet megkapni a használtautó-piacon. Körülbelül 1 milliónál kezdődnek a normális állapotúak. Ennyi pénzért a kategóriájában szétnézve, még vehetünk
Alfa Romeo Spidert,
Mazda MX-5-öt és
MG F-et. Nyilván, akik ragaszkodnak a hátsó-kerékhajtáshoz úgyis a
Mazda, vagy az
MG mellett fogják letenni a voksukat, azonban a többieknek érdemes fontolóra venniük a
Fiatot is, elvégre – ahogy arra a doktor úr is
utalt –
a formája talán a legidőtállóbb az összes közül.
Összegzés
Gyönyörűséges olasz
roadster,
ami elől kapar, de mégis gyógyír a
benzinvérűek lelki nyavalyáira, és viszonylagos megbízhatóságának köszönhetően, mellékhatása se nagyon akad.
| Fiat Barchetta (1995-2005) | |
| Motor | |
| Lökettérfogat (ccm) | 1747 |
| Furat x löket (mm) | 82X82.7 |
| Hengerek / szelepek száma | 04/16 |
| Max. teljesítmény (kW[LE]/ford.) | 96(131)/6300 |
| Max. nyomaték (Nm/ford.) | 164/4300 |
| Menetteljesítmény | |
| Gyorsulás (s, 0-100 km/h) | 8,9 |
| Végsebesség (km/h) | 200 |
| Fogyasztás | |
| Átlagfogyasztás (gyári adat) | 7,9 |
| Méretek és Tömeg | |
| Hosszúság/szélesség/magasság (mm) | 3916/1640/1265 |
| Tengelytáv (mm) | 2275 |
| Csomagtér (liter) | 165 |
| Menetkész tömeg (kg) | 1060 |
| Üzemanyagtank kapacitás (liter) | 51 |
| Ár | |
| Piaci értéke | 800 000 – 2 600 000 Ft |