Na jó, hála az égnek ilyen még nincs készülőben, viszont nem véletlenül alakítaná benne az egyik legkeményebb ellenfél szerepét a
Honda Civic VTi, hiszen hazánkban, a
gyorsulási versenyeken, a hasonló kategóriájú autók között aligha akad nála népszerűbb típus.
Önök voltak valaha olyan
”tuning rendezvényen”, ahol
ne lett volna egyetlen egy darab Honda Civic se, vagy legalább egy
Civic se ebből a generációból? Na
ugye, nem véletlen. Nem véletlen, ugyanis a Civicek hatodik nemzedéke egy
ízig-vérig boyracer-autó.
Pedig a
Honda más vásárlókat akart megcélozni vele, mint az előző generációval, de nem nagyon jött össze nekik, pláne most már
használtan szinte csak és kizárólag a boyracerek veszik.
Az elődjéhez képest az egész autót csendesebbre vették, kényelmesebbre hangolták a futóművét, és jóhiszeműen azt hitték, ennyi elég is lesz ahhoz, hogy
egyszerű polgári autó váljon a Honda Civicből. Szerencsére nem volt elég.
 |
| Hát nem a formája miatt szokták szeretni. |
Azt hiszem, bűn – egy Hondáról szóló cikkben azért sem használom a vétek kifejezést – lenne, ha nem a motorjával kezdeném a
Civic VTi bemutatását, mégiscsak
azzal szerezte meg elsősorban a rajongótáborát, mert – mint az köztudott – olyan is van neki, méghozzá szép nagy.
Ha már egy ilyen autós körökben méltán híres filmmel kezdtem a cikkemet, akkor maradjunk a filmes vonalnál, hiszen amúgy sem ismerek még egy olyan autót,
aminek ennyire a vérében lenne a színészkedés. Legalábbis
van két karakter, amit kiválóan el tud játszani. Mert például, ha képesek vagyunk egy
Civic VTi volánja mögött ülve higgadt önuralommal vezetni, akkor a viszonylag
takarékos családi autó szerepében tündököl. Ilyenkor eléldegél negyven napig kenyéren és vízen. Ez egy ilyen erős autó esetében, vegyes használat mellett 8 literes fogyasztást jelent. Viszonylag
takarékos.
Persze ez még nagyon távol áll
az Oscar díjas alakítástól, ilyet sok más autó is tud. Ellenben az a jellemváltozás,
amin
a változó szelepvezérlésnek (VTEC) köszönhetően 5600-as
fordulatszám fölött átesik egy 1.6 VTi valóban
párját ritkító teljesítmény. Egy higgadt Dustin Hoffman helyett kapunk egy
elmebeteg, üvöltve rohanó Sylvester Stallone-t. Legalábbis az újságírók és tulajdonosok beszámolói erről tanúskodnak.
Egészen 8000-es
fordulatszámig lehet forgatni a motort (csak ott kezdődik a piros mező), és szerencsére a fordulatszám váltások
után sem esik vissza 5600 alá, úgyhogy
a féktelen száguldozásnak csak a szalagkorlát szabhat határt. A VTi mindössze 8 másodperc alatt éri el a százat, a végsebessége 207m/h. 7000-es
fordulatszámon adja le a maximális nyomatékát,
ami 153Nm, a maximális teljesítménye pedig 160 lóerő, amihez 7600-at kell forognia a motornak.
Persze, ha gyakran kihasználjuk ezeket a képességeit, akkor ne csodálkozzunk, ha pillanatok alatt összegyűlik annyi pont a
benzinkúti pontgyűjtő kártyánkon, amennyiért már
egy komplett töltőállomást is a nevünkre írathatunk.
 |
| Bizony, nemcsak a gyorsulás élmény benne. |
A
Civicek azonban nem csak a
gyorsulási versenyeken állják meg a helyüket. Bár már nagyon ritkák a piszkálatlan futóművű példányok, de
a korabeli tesztekben a gyári felfüggesztését is méltatták. Egy kanyarban sokáig nagyon jól tapadó, nem kimondottan alulkormányzott autóról írtak. Természetesen kemény, sportos, de kevésbé kényelmetlen, mint az elődje. Viszont arra vigyázni kell, hogy a hirtelen elszabaduló ménes bizony
rendesen meg tudja cibálni a kormányt.
Amely egyébként – a
családi autó szerephez igazodva – lassú tempónál könnyen tekerhető, finoman jár, akárcsak a váltó,
ami minden kipróbálójában megdöbbenést keltett, milyen nagyszerű szerkezet. A fékekkel általában elégedettek szoktak lenni, egyedül az
ABS az,
ami a mai autókhoz szokott kipróbálóját meglepheti,
ugyanis az úthibák könnyen megzavarhatják az elektronikáját, és ilyenkor
fölöslegesen lép működésbe a blokkolásgátló rendszer.
 |
| A négyajtós helykínálata még elfogadható. |
A cikk eddig olyan lehetett a
Civic tulajok számára, mintha hájjal kenegették volna őket, de semmi ok az aggodalomra, mindjárt jön egy kis ócsárlás.
Mint már azt a cikk elején is említettem, a hatodik generációs
Civicet már sokkal inkább
egyszerű, hétköznapi, családi autónak szánták. Ennek ellenére az
utastér elég passzentos. Elől még nagyjából rendben van, és a négyajtósokban az átlagos termetűeknek még hátul is ellehet férni, de a háromajtós változatokban már a 170 centis magasságot elérő egyének is panaszkodni szoktak.
A belső ergonómiáját dicsérni szokás, viszont a dizájn tekintetében ezt nehéz megtenni.
A fordulatszámmérő skálázását leszámítva az égegyadta világon semmi sportos nincs benne.
A békalámpásnak is nevezett
Civic generáció gyári állapotában szinte
sírva könyörög az optikai tuningért, annyira jellegtelenre sikerült az eredeti
formaterve. Akár néhány diszkrét módosítással is egész pofás autót lehet faragni belőle, és nem is baj, ha
ezeket mi magunk végezzük el egy nagyjából gyári állapotú példányon.
Mert bár a Hondák megbízhatóságához nem fér kétség – ráadásul a
Civicek között is talán ez a legmegbízhatóbb széria –,
csakis közel gyári állapotút szabad megvenni,
ugyanis az utólagos
tuninggal sajnos ki lehet végezni. A VTEC már egy
gyárilag is erősen kiélezett motor, az a legbiztosabb, ha semmilyen változtatást nem ejtünk meg rajta, és különösen
ügyelünk az olajcserék gyakoriságára és a kenőanyag minőségére.
Ha tegyük fel, sikerül kifognunk egy majdhogynem eredeti állapotban megőrzött darabot, akkor
komoly hibákra nem kell számítanunk. Mondjuk a futóműve nincs odáig a magyar
utakért, bár azt hiszem, ezzel nincs egyedül. Lengőkarokat, szilenteket, stabilizátor rudakat, kerékcsapágyakat bizony időnként cserélni kell, és ez kiváltképp igaz, ha nagyobb kerekekkel látjuk el. Még a VTi változatokra jellemző hibaként elmondható a szelepfedélnél jelentkező olajszivárgás.
A vételárát tekintve elég nagy a szórás:
900 ezerért és 1.8 millióért is lehet venni VTi
Civicet. Nyílván a jó állapotot meg kell fizetni, de talán
az erős középmezőnyből a legérdemesebb válogatni. Ha elég ügyesek és türelmesek vagyunk, akkor sikerül szert tennünk egy igazán megbízható, jól összerakott, normális közlekedésre is használható méregzsákra.
Összegzés
Al Pacino sem fest valami fényesen, mégis mekkora színész. Úgyhogy
aki olcsón szeretne magának egy sportos autót, az adhat a VTi-nek is egy esélyt, elvégre erős, jó a futóműve, jó a váltója, nagyon megbízható és mivel
családi autó köntösbe van bújtatva, ezért
nem csak állatkodásra lehet használni.