bejelentkezés
regisztráció
beállítások
2011.10.07. 20:25
Halálos iramban: Budapesti hajsza – Honda Civic VTi
A+
A-
Új kérdés a szakértőhöz
Kérdező neve
Kérdező e-mail
Kérdés
 
mégsem
elküldés
A 0100.hu a személyes adatokat nem tárolja
A cikk linkjének küldése e-mailben
Címzett neve
Címzett e-mail
Feladó neve
Feladó válasz e-mail
 
mégsem
elküldés
A 0100.hu a személyes adatokat nem tárolja
„Úristen! Megőrültél?! Az ellen akarsz kiállni? De hát az egy Honda Civic!” A Halálos iramban című film még le nem forgatott, magyar feldolgozásának a forgatókönyvéből idéztem.

Na jó, hála az égnek ilyen még nincs készülőben, viszont nem véletlenül alakítaná benne az egyik legkeményebb ellenfél szerepét a Honda Civic VTi, hiszen hazánkban, a gyorsulási versenyeken, a hasonló kategóriájú autók között aligha akad nála népszerűbb típus.

Önök voltak valaha olyan ”tuning rendezvényen”, ahol ne lett volna egyetlen egy darab Honda Civic se, vagy legalább egy Civic se ebből a generációból? Na ugye, nem véletlen. Nem véletlen, ugyanis a Civicek hatodik nemzedéke egy ízig-vérig boyracer-autó.

Pedig a Honda más vásárlókat akart megcélozni vele, mint az előző generációval, de nem nagyon jött össze nekik, pláne most már használtan szinte csak és kizárólag a boyracerek veszik.

Az elődjéhez képest az egész autót csendesebbre vették, kényelmesebbre hangolták a futóművét, és jóhiszeműen azt hitték, ennyi elég is lesz ahhoz, hogy egyszerű polgári autó váljon a Honda Civicből. Szerencsére nem volt elég.

Hát nem a formája miatt szokták szeretni.

Azt hiszem, bűn – egy Hondáról szóló cikkben azért sem használom a vétek kifejezést – lenne, ha nem a motorjával kezdeném a Civic VTi bemutatását, mégiscsak azzal szerezte meg elsősorban a rajongótáborát, mert – mint az köztudott – olyan is van neki, méghozzá szép nagy.

Ha már egy ilyen autós körökben méltán híres filmmel kezdtem a cikkemet, akkor maradjunk a filmes vonalnál, hiszen amúgy sem ismerek még egy olyan autót, aminek ennyire a vérében lenne a színészkedés. Legalábbis van két karakter, amit kiválóan el tud játszani. Mert például, ha képesek vagyunk egy Civic VTi volánja mögött ülve higgadt önuralommal vezetni, akkor a viszonylag takarékos családi autó szerepében tündököl. Ilyenkor eléldegél negyven napig kenyéren és vízen. Ez egy ilyen erős autó esetében, vegyes használat mellett 8 literes fogyasztást jelent. Viszonylag takarékos.


Persze ez még nagyon távol áll az Oscar díjas alakítástól, ilyet sok más autó is tud. Ellenben az a jellemváltozás, amin a változó szelepvezérlésnek (VTEC) köszönhetően 5600-as fordulatszám fölött átesik egy 1.6 VTi valóban párját ritkító teljesítmény. Egy higgadt Dustin Hoffman helyett kapunk egy elmebeteg, üvöltve rohanó Sylvester Stallone-t. Legalábbis az újságírók és tulajdonosok beszámolói erről tanúskodnak.

Egészen 8000-es fordulatszámig lehet forgatni a motort (csak ott kezdődik a piros mező), és szerencsére a fordulatszám váltások után sem esik vissza 5600 alá, úgyhogy a féktelen száguldozásnak csak a szalagkorlát szabhat határt. A VTi mindössze 8 másodperc alatt éri el a százat, a végsebessége 207m/h. 7000-es fordulatszámon adja le a maximális nyomatékát, ami 153Nm, a maximális teljesítménye pedig 160 lóerő, amihez 7600-at kell forognia a motornak.

Persze, ha gyakran kihasználjuk ezeket a képességeit, akkor ne csodálkozzunk, ha pillanatok alatt összegyűlik annyi pont a benzinkúti pontgyűjtő kártyánkon, amennyiért már egy komplett töltőállomást is a nevünkre írathatunk.

Bizony, nemcsak a gyorsulás élmény benne.

A Civicek azonban nem csak a gyorsulási versenyeken állják meg a helyüket. Bár már nagyon ritkák a piszkálatlan futóművű példányok, de a korabeli tesztekben a gyári felfüggesztését is méltatták. Egy kanyarban sokáig nagyon jól tapadó, nem kimondottan alulkormányzott autóról írtak. Természetesen kemény, sportos, de kevésbé kényelmetlen, mint az elődje. Viszont arra vigyázni kell, hogy a hirtelen elszabaduló ménes bizony rendesen meg tudja cibálni a kormányt.

Amely egyébként – a családi autó szerephez igazodva – lassú tempónál könnyen tekerhető, finoman jár, akárcsak a váltó, ami minden kipróbálójában megdöbbenést keltett, milyen nagyszerű szerkezet. A fékekkel általában elégedettek szoktak lenni, egyedül az ABS az, ami a mai autókhoz szokott kipróbálóját meglepheti, ugyanis az úthibák könnyen megzavarhatják az elektronikáját, és ilyenkor fölöslegesen lép működésbe a blokkolásgátló rendszer.

A négyajtós helykínálata még elfogadható.

A cikk eddig olyan lehetett a Civic tulajok számára, mintha hájjal kenegették volna őket, de semmi ok az aggodalomra, mindjárt jön egy kis ócsárlás.

Mint már azt a cikk elején is említettem, a hatodik generációs Civicet már sokkal inkább egyszerű, hétköznapi, családi autónak szánták. Ennek ellenére az utastér elég passzentos. Elől még nagyjából rendben van, és a négyajtósokban az átlagos termetűeknek még hátul is ellehet férni, de a háromajtós változatokban már a 170 centis magasságot elérő egyének is panaszkodni szoktak.

A belső ergonómiáját dicsérni szokás, viszont a dizájn tekintetében ezt nehéz megtenni. A fordulatszámmérő skálázását leszámítva az égegyadta világon semmi sportos nincs benne.

A békalámpásnak is nevezett Civic generáció gyári állapotában szinte sírva könyörög az optikai tuningért, annyira jellegtelenre sikerült az eredeti formaterve. Akár néhány diszkrét módosítással is egész pofás autót lehet faragni belőle, és nem is baj, ha ezeket mi magunk végezzük el egy nagyjából gyári állapotú példányon.


Mert bár a Hondák megbízhatóságához nem fér kétség – ráadásul a Civicek között is talán ez a legmegbízhatóbb széria –, csakis közel gyári állapotút szabad megvenni, ugyanis az utólagos tuninggal sajnos ki lehet végezni. A VTEC már egy gyárilag is erősen kiélezett motor, az a legbiztosabb, ha semmilyen változtatást nem ejtünk meg rajta, és különösen ügyelünk az olajcserék gyakoriságára és a kenőanyag minőségére.

Ha tegyük fel, sikerül kifognunk egy majdhogynem eredeti állapotban megőrzött darabot, akkor komoly hibákra nem kell számítanunk. Mondjuk a futóműve nincs odáig a magyar utakért, bár azt hiszem, ezzel nincs egyedül. Lengőkarokat, szilenteket, stabilizátor rudakat, kerékcsapágyakat bizony időnként cserélni kell, és ez kiváltképp igaz, ha nagyobb kerekekkel látjuk el. Még a VTi változatokra jellemző hibaként elmondható a szelepfedélnél jelentkező olajszivárgás.

A vételárát tekintve elég nagy a szórás: 900 ezerért és 1.8 millióért is lehet venni VTi Civicet. Nyílván a jó állapotot meg kell fizetni, de talán az erős középmezőnyből a legérdemesebb válogatni. Ha elég ügyesek és türelmesek vagyunk, akkor sikerül szert tennünk egy igazán megbízható, jól összerakott, normális közlekedésre is használható méregzsákra.


Összegzés
Al Pacino sem fest valami fényesen, mégis mekkora színész. Úgyhogy aki olcsón szeretne magának egy sportos autót, az adhat a VTi-nek is egy esélyt, elvégre erős, jó a futóműve, jó a váltója, nagyon megbízható és mivel családi autó köntösbe van bújtatva, ezért nem csak állatkodásra lehet használni.
hozzászólások (0)
Új hozzászólást csak regisztrált felhasználók hozhatnak létre bejelentkezés után
Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás
copyright 2007-2012 0100.hu
képgaléria bezárása
"Halálos iramban: Budapesti hajsza – Honda Civic VTi" képgalériája